„Legyünk ma ajándékok egymás számára, ki úgy, hogy ad, ki úgy, hogy elfogad…” — ezt mondta a ballagási ünnepet megnyitó tanárnő, és a teremben mindannyian tudták, hogy ez az elfogadás hosszú évek óta eldöntött tény. Az itt ülő szülők elfogadták beteg gyereküket, mint ahogy a kis iskola elfogadta fogyatékos tanítványait, s a környezet a legtöbbet tette, amikor befogadta a járni, beszélni, gondolkodni nehezen, vagy alig tudó gyerekeket.
Ezen a ballagáson nem járják körbe az osztályokat. Ezen a ballagáson ülnek a ballagók. A mesejelenet Egérkéje kicsavartan biceg, Micimackó nehézkesen beszél, s a tizenhat éves Kis Herceg is hibás lábbal áll Rókája fölött. De hiába törött a mozdulata, a szava pontos, a tekintete tiszta: „jól csak a szívével lát az ember …”