A Huszti család ez idő szerint nyolctagú, Józsi kilencéves, Dávid nyolcéves, Mária hatéves, Éva ötéves, Ági hároméves, Gergő másfél éves. Az édesanyjuk Mária, kántor, édesapjuk József, teológiát végzett építész, évekig lelkipásztori kisegítő (aki hittant oktathat, temethet, keresztelhet, és így tovább), emellett fizetéskiegészítésként tervezhet is. Nagy családjuk nem véletlenségből vagy vallási fanatizmusból lett — így tervezték, mindig is sok gyereket akartak maguk köré. Nem mártírok, és nem hősök. Nagyon szűkös keretek közt, derűs, jó lelkiséggel élő emberek. Nevetve mesélték, hogy amikor a televízió anyák napi műsort készített velük, a kamerával együtt az ünnepi asztalra való étkészletet is magukkal hozták a díszlettárból. (így készül egy rögtönzött, spontán anyák napi műsor, nálunk …)

És Husztiék most elmennek. Nem panaszkodnak, nem hála istenkednek, csak elmennek. Szerencsét próbálni.