A neves pszichológus, idegtudós több évtizedes kutatómunkája során arra a következtetésre jutott, hogy mindannyiunkat hat alapvető érzelmi stílus határoz meg, és az egyéni „érzelmi ujjlenyomatunk” ezek különböző arányaiból áll össze. És ami a lényeg: Richard J. Davidson szerint mindegyik vonásnál kimutatható, melyik agyi aktivitási minta, milyen idegrendszeri jel okozza.

„A pszichológia tudománya újabban nagy élvezettel termel ki magából különféle osztályzásokat, hogy hányféle karaktertípus létezik. Noha a média örömest foglalkozik vele, hogy melyik típusból lesz kellemes, romantikus partner, jó vezető vagy éppen pszichopata, tudományos szempontból nem sokat érnek, ugyanis nincs mögöttük olyan elemzés, amely a hátterükben zajló agyi folyamatokat vizsgálja” – vezeti fel elméletét a tudós.

A motorkerékpár durranása 

Davidson a következő hat érzelmi stílust különböztette meg. Hogy ezek a tulajdonságok, képességek mennyire jellemzők ránk, az az agyi és idegrendszeri mintázatainktól függ.

1. Rugalmasság

Az a vonásunk, hogy a bosszúságokon, kudarcokon könnyen túltesszük-e magunkat, vagy összeomlunk miattuk. „Ha például az olvasó összetűzésbe kerül élete párjával, az az egész napjára rányomja a bélyegét? Ha az automata elnyeli a pénzét, és nem ad érte egy zacskó chipset, vajon üvöltözni kezd az ostoba géppel, és sokáig füstölög magában?” – érzékelteti ezt a dimenziót a tudós. Szerinte minél kisebb valakinek az agyi fehérállománya, annál rugalmatlanabb az illető, mert lassabban csillapodnak le a negatív érzelmei.

2. Szemlélet

Akkor is derűsek, energikusak maradunk, amikor nem mennek jól a dolgaink? Vagy pesszimistává válunk? Davidson MRI-vizsgálattal kimutatta, hogy a depresszióra hajlamos emberek ugyanúgy megélik az örömöt és a lelkesedést, mint a többiek, ám az már gondot okoz nekik, hogy a jó hangulatukat megőrizzék. A különbség okát az agy jutalomérzetért felelős területén érdemes keresnünk.

Mindannyiunkat hat alapvető „érzelmi stílus” határoz meg (Fotó: Getty Images)

3. Társas intuíció

Értjük a testbeszédet? Észrevesszük, mikor akarnak mások beszélgetni, és mikor kell inkább békén hagyni őket? Akkor magas szinten működik az agyunknak az a területe, amely az arcfelismerésért is felel. (Egyébként Davidson szerint ennek az empatikus képességnek a kóros hiánya az autizmus velejárója. Felfedezte, hogy az autista gyermekekből komoly szorongást vált ki, ha valakinek a szemébe kell nézniük, ezért inkább kerülik mások tekintetét. Viszont ennek az az ára, hogy nem férnek hozzá az arc és a szem környéke által közvetített társas üzenetekhez.)

4. Ön-tudatosság

Van, aki azt sem ismeri fel magában, ha például féltékeny vagy türelmetlen. Mások viszont tisztában vannak a bennük zajló folyamatokkal, és legbelül tudják azt is, hogy nem azért kiabálnak a gyerekkel, mert éppen nem ette meg a kelkáposzta-főzeléket, hanem mert valami nyomasztja őket. Davidson azt figyelte meg, hogy akik reálisabban látják magukat, azoknak az agyában aktívabb az a terület, aminek segítségével érezzük például a szívdobogásunkat is.

5. Kontextusérzékenység

„Előfordult már az olvasóval, hogy a főnökének is elmondta azt a sikamlós viccet, amit korábban a férjének mesélt? Vagy látott már olyan esküvői vendéget, aki beszámolt a vőlegénnyel folytatott, sok évvel korábbi viszonyáról?” ‒ sorolja Davidson az érzéketlenség szélsőséges eseteit. Akiben viszont túlcsordul ez a fajta érzékenység, szinte lebénul az elegáns étteremben, nehogy egy óvatlan mozdulattal megsértse az illendőség szabályait.

A helyzethez igazított viselkedést a hippokampusz befolyásolja, és az emlékezet működésében is szerepe van. Davidsonék erre jutottak akkor is, amikor olyan háborús veteránok agyát vizsgálták, akiknek egy motorkerékpár durranásától szintén úgy reagált a szervezetük, mintha a lövészárokban lennének.

6. Figyelem

Az összpontosítás képessége, hogy tudunk-e a másikra figyelni, ha mondjuk a közelben üvegcsörömpölést hallunk, vagy hogy mennyire kalandoznak el a gondolataink munka közben. Összefügg azzal, hogy az agyunk milyen szinten tudja kizárni a zavaró ingereket.

A láthatatlan zongora 

Amikor Davidson felfedezte a hat érzelmi stílus neurobiológiai alapjait, úgy vélte, azok velünk születnek, és nem változnak. Ám a különböző család- és ikerkutatások, illetve a laboratóriumi állatkísérletek meggyőzték: szükség van olyan élményekre is, amik bekapcsolják őket. „A gének töltik meg a puskát, de a környezet húzza meg a ravaszt” – magyarázza. Feleleveníti azt a kutatást, amelynek során a tudósok hozzáfértek olyan emberek agyszövetmintáihoz, akik saját kezükkel vetettek véget az életüknek. Azt találták, hogy azoknál,

akiket gyerekkorukban bántalmaztak, a megküzdéshez szükséges gén néma maradt.

De a családi háttérnek lehet jótékony hatása is. Davidson egy kísérlettel bebizonyította, hogy nyugodt és támogató közegben azokból a gyerekekből is lehetnek nyitott kamaszok, akik a génjeik alapján elvileg hajlamosabbak lennének a szorongásra.

Számtalan további, az agy rugalmasságára, a neuroplaszticitásra irányuló vizsgálatot említ. Az egyikben például a kísérleti alanyok – biztonságos környezetben, egy gyógyászati központban – öt napot töltöttek bekötött szemmel, és közben unaloműző gyanánt Braille-írást tanultak. A

z ötödik nap végére az agyuk tétlenségre kárhoztatott látókérge beszállt a tapintással és hallással begyűjtött ingerek feldolgozásába. Ám mind közül a legérdekesebb talán az a harvardi kísérlet, amelynél az önkéntesek fele egy hétig zongorázni tanult. A képalkotó eljárás kimutatta, hogy

a gyakorlás hatására az ujjak mozgatásáért felelős agyterület megnövekedett.

Ám volt egy másik csoport is, amelynek a tagjai csak elképzelték, hogy lejátsszák a hangokat ‒ a szóban forgó agyterület náluk is megnövekedett! Davidson szerint mentális gyakorlatokkal, például meditációval „újrahuzalozhatjuk” az agyunkat, és kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá válhatunk.

Élethosszig tartó tanulás 

Klasszikus példa, hogy a GPS előtti időkben a londoni taxisoknak, akiknek az egész várost ismerniük kellett, jóval nagyobb volt a hippokampuszuk, mint a csak fix útvonalon közlekedő buszsofőröké. Vagy hogy a hegedűművészeknél a bal kéz ujjait irányító agyi terület nagyobb, mint azoknál, akik nem hegedülnek, és nem nagyon használják a bal kezüket – mondja dr. Unoka Zsolt, pszichiáter, pszichoterapeuta, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának docense.

Davidson kutatásai közül azt emeli ki, amelynek során az amerikai tudós buddhista mesterek vizsgálatával bizonyította be, hogy a rendszeres meditáció együtt jár az agy funkcionális változásaival. A szakértő szerint Davidson munkásságából a tanulság számunkra az, hogy az agy bármilyen életkorban alakítható, tehát ha belevágunk egy új sportba, meg akarunk tanulni zenélni, vagy például javítanánk a társas kapcsolatainkon, és rendszeresen teszünk a célunkért, az idegrendszerünk kedvező irányba változik majd.

A témáról bővebben: Richard J. Davidson–Sharon Begley: Az agy érzelmi élete.

Fotó: Getty Images