Te és én. Ja, meg ő. A harmadik, aki lehet állandó vagy állandóan változó. De tényező, amit a párkapcsolatok jelentős részében nem hagyhatunk ki az egyenletből. Adjuk mindehhez a korszellemet, a túlingereltséget, az önismereti problémákat, és máris kijön a végeredmény. Ami nem túl szívderítő.

Párkapcsolatokban jártas szakemberek nem tartják túlzásnak az adatot, miszerint a házasságok nyolcvan százalékában történik félrelépés. Hasonló arányban hűtlenkednek az együtt élők, sőt az együtt járók is. Ennek kedvez a társadalmi és a technológiai környezet, hiszen minden erkölcsi tekintély megkérdőjelezhető, és rengeteg az alkalmi partner keresésére használható alkalmazás.

Csakhogy ami a vígjátékokban könnyed és komikus, életünk filmjében drámai és fájdalmas. Van egy ember, tegnap még a párunknak tartottuk, ma pedig kiderül, titkos életet él. És néha nem is érti, mi ezzel a bajunk, „az ember nem monogámiára született”, és így tovább. Attól, hogy ez ma szinte mindennapos, nem fáj kevésbé.

Semmi sem volt igaz?

Egy pár éve elhunyt művész özvegye a hagyaték rendezése közben döbbent rá, hogy a férje életében évtizedeken át volt egy másik nő is. A gyászmunka finoman szólva megnehezedett… Ismerünk ilyen történeteket, Szabó Lőrincétől Charles Lindberghéig. Van, ahol minden érintett tisztában van a maga szerepével, máskor titokban zajlik a dolog. Nemrég egy nő, aki éppen a lányát kísérte el menyasszonyi ruhát választani, meglátta a férjét egy étterem teraszán valaki mással. Úgy ültek ott ketten, ahogyan ő meg a férje már hosszú évek óta nem.