A csöveken keresztül az egész budai társasház hallgatja, ahogyan „A” fejét ütemesen verik a radiátorba. Amikor másnap napszemüvegben viszi le a szemetet, harsány Kézcsók!-kal köszön a szomszéd. Jóban vannak, együtt szokta a férjével a jegyzőkönyvet vezetni a lakógyűlésen.
„A” igyekszik pontosan rekonstruálni, hogyan történhetett ez kettőjükkel. A férje rendes, normális pasi. Egyenes és őszinte. Egészen addig a pontig, amikor nem veszi észre, hogy már nem az.
Ugyanabból az alföldi városból érkeztek a fővárosba, ugyanazon az egyetemen végeztek. Budai peremkerületben élnek, hitelből szálltak be az építkezésbe, bárki láthatja a lakásavatón készült fotókon, irigylésre méltóan szép család ők négyen.
„A” egyszer már összeszedte azt, amit bátorságnak hitt, és beadta a válókeresetet.
A helyzet azóta csak romlott. A férje nem költözik ki a közös lakásból, ő meg hova induljon a két gyerekkel, míg lezajlik a bírósági hercehurca? A kis alföldi panelba, ahol édesapja ápolja beteg édesanyját? A fizetéséből szóba sem jöhet az albérlet.
Az indulatos apa is jobb a semminél, hajtogatja.
Bomlott erők közt, reménytelen emberi helyzetben, hol békében, hol háborúban élnek. Megváltás nincsen.
Az olvasó átfutja az ilyen tragédiákat, és a részvét valamilyen rosszkedvű ellenérzéssel vegyül a lelkében. Minden családnak megvan a maga története… jobb nem bolygatni.
„A nők számára veszélyes hely az otthon” – jelentette ki néhány hete António Guterres, az ENSZ főtitkára, és ez annyira erős mondat volt, hogy mi nem tehettük meg, hogy nem foglalkozunk vele.
Ha a családról beszélünk, sokszor olyan negédes fordulatok, ősi toposzok jelennek meg a közbeszédben, cikkekben, parlamenti felszólalásokban, amelyekért egy latin-amerikai sorozat fásult íróstábja összetenné a két kezét, és csak annyit rebegne: muchas gracias!
Pedig csakis tényszerű, higgadt mondatokkal, önismerettel, emberismerettel lehet az együttélés technikájáról, a követelések határairól beszélni és eloszlatni a szenvedélyes téveszméket.
Minden más lustaság, közömbösség. A bibliában úgy nevezték: a jóra való restség.
Vass Virág, főszerkesztő
