A kilencvenes évek elején pályakezdőként küldtek nevelőotthoni riportra. Sok időt töltöttem az óvodások csoportjában, ahol mellém somfordált egy bűbájos, copfos kislány. Magához húzott, és halkan súgta a fülembe: vigyél haza! Sírtam, felhívtam a férjemet, ő kétségbeesve mondta, öt gyerek van otthon… A kicsi lány maradt, de én soha nem bocsátottam meg magamnak, hogy meg sem próbáltuk örökbe fogadni.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
