Ha bepillanthatok egy sztár életébe, és elárulja nekem a titkait, megtiszteltetés. Ha megengedi, hogy ezt megosszam az Olvasóval, igazi ajándék. Tartsanak velem, legyenek tanúi egy átalakulásnak, ismerjék meg az igazi Tóth Gabit.

Szerinted minden nő lehet jó anya?

Aki képes empátiára, feltétel nélküli szeretetre, az igen! Szeretetre vagyunk kódolva, ha ott az anyai ösztön, a vágy ezt beteljesíteni, akkor nem lehet rossz anya egy nő. Bár tudom, vannak örökölt sorsok, megrekesztő transzgenerációs problémák, de lehet fejlődni ezen a téren.

Te miben vagy más, mint az édesanyád?

Talán tudatosságban. Édesanyánk szinte gyerek volt – tizennyolc és húszéves –, amikor a nővérem és én születtünk. Ő nem élhette meg a fiatalságát, a zártabb világban nem lehetett azt mondani: Úristen, kétségeim támadtak, nem tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel, depressziós vagyok. Ma sok platformról tájékozódunk, beszélhetünk a problémákról, ezért nagyobb a tudatosság.

Mi az, amit te másképp csinálsz?

Semmi. Anyu az akkori tudás, felfogás szerint mindent tökéletesen csinált, és hitte, nekünk az a legjobb. Kicsit lazább vagyok, de követem a mintát, amelyet édesanyámtól láttam. Elképesztő utazás anyának lenni! Elképzelni magam csecsemőként, vagy anyu bőrébe bújni, és belegondolni, ő akkor mit érezhetett. Néha beleélem magam, milyen lehetett generációkkal ezelőtt nőnek lenni, és elszorul a szívem. A nagymamának, anyu korosztályának sokkal nehezebb volt a tabuk miatt.

Számíthatsz a nagyikra?

Igen, támaszaim. Ma is itt volt anyu – Erika mama –, és Zsuzsa mama is jön gyakran. Fiatalosak, fittek, nyitottak, kreatívak, szeretettel veszik körül Hannit, és ezáltal minket is. Nekik köszönhetem, hogy gyermek lehettem a császármetszés után. Erőtlenül, begyulladt mellel, lázasan feküdtem, ők fogták a kislányomat, tartották a fejemet, itattak. A mozdulataikban minden benne volt.

Híve vagy a többgenerációs együttélésnek?