Hogyan lehet jól támogatni valakit? A Nemzetközi Vöröskereszt szerte a világon az életmentésben és életben maradásban segít, ugyanakkor fejlesztési segélyeket nyújt a rászorulóknak a hosszú távú önfenntartáshoz. Al Ghaoui Naima, aki a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának munkatársaként jelenleg Genfben dolgozik, a szervezet működéséről és a segítségnyújtás lélektanáról számol be.

Négy-öt éves koromból származik az első élményem a Vöröskereszttel kapcsolatosan, mikor a családommal és a világgal együtt figyeltem a tévében az 1984-es etióp éhínség egyre növekvő áldozatainak sorsát. Miközben néztem, hogyan segítenek aktívan a szervezet dolgozói, a mai napig emlékszem arra a kétségbeejtő érzésre, hogy én semmit sem tudok tenni az ottani emberekért. Ez volt az első olyan humanitárius katasztrófa, amit a média képpel és hanggal közvetített, és a képsorok realitása velem együtt mindenkit megrázott. A látottak olyannyira hatottak rám, hogy folyamatosan élt bennem a segítés vágya.

Akkor jöttem rá, hogy valójában mennyire összetett és sokszor ellentmondásos a segítségnyújtás fogalma, amikor 22 évvel később valóra vált a gyerekkori álmom, és a svájci központú Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának kezdtem el dolgozni.

Életmentő és fejlesztési segélyek

A Nemzetközi Vöröskeresztet az első genfi egyezmény aláírásakor hozták létre azzal a céllal, hogy megvédje és segítse a háborúk és fegyveres összecsapások áldozatainak életét és méltóságát. Így az elmúlt tizenhárom évben dolgoztam börtönökben, hogy politikai foglyok fogva tartásának körülményeit vizsgáljam, látogattam falvakat és városokat, ahol civilek váltak háborúk áldozataivá, és próbáltam olyan embereket felkutatni, akik a fegyveres konfliktusok miatt szakadtak el a családjuktól.