Talán emlékeznek még, készítettem az „Ország Kapájáról” egy interjút a hatvanadik születésnapja alkalmából. Utána felhívott a felesége, Moldvai Kiss Andrea, elküldeném-e neki a cikket digitális formában, mert szeretne összeállítani egy albumot a férje pályájáról. Mennyi szeretet és tisztelet rejlik ebben a gesztusban! Akkor határoztam el, Andreával is interjúzni fogok, és kettejük kapcsolatáról faggatom majd.

Szervusz Andrea! Megkérdezhetem, hogy sült el a születésnapi album?

Ó, Zoli nagyon meghatódott tőle! Hatvan embert kértem fel, kollégákat, barátokat, ismerősöket, akik a pályája egy-egy szakaszán szoros kapcsolatban álltak vele, hogy írjanak az emlékeikről, és a vallomások mellé beragasztottam az oda illő fotókat, újságcikkeket. Mégiscsak hatvan év, és ebből negyven a pályán! Most már negyvenhárom.

Úgy tűnik, nem vagy féltékeny a férjed sikereire.

Nem, sőt, rettentő büszke vagyok Zolira! Ott voltam a kezdeteknél, amikor még csak segédszínészként dolgozott a szolnoki Szigligeti Színházban, de már akkor is nyilvánvaló volt, hogy nagyon tehetséges. Egyedi jelenség, kivételesen elmélyülő alkat, és hát a humorával a társaság középpontja. Nem lehetett nem észrevenni. Tanúja lehettem az első főszerepének is, amit Fodor Tamás rendező osztott rá Kafka A kastély című darabjában. Zoli sikerei mögött rengeteg alázatos munka, legyőzendő kétely és gátlás, iszonyú önfegyelem rejlik, és én ezért végtelenül tisztelem. A mai napig úgy nyúl egy új szerephez, mintha az lenne az első. Soha nem rutinból és magabiztosságból. Ez a hozzáállás teszi minden alkalommal éberré és rendíthetetlen igazságkeresővé. Nekem ez nagyon tetszik!

Hogy is mondta Kapa nekem? „A feleségem nagyvonalú asszony”.

Nem tudom pontosan, mire gondolt. Bizonyos szempontból önfejű és akaratos vagyok, de előfordultak és ma is akadnak az életünkben olyan helyzetek, amikor nem esik nehezemre a kompromisszum. De ugyanezek elmondhatók Zoliról is, nem hiszem, hogy nála nagyvonalúbb lennék. Talán arra gondolt, hogy a karrieremet mindig a családi életünk mögé helyeztem. A színház, mint alkotó munka, természetesen nagyon fontos számomra is, de kizárólag csapatmunkaként. Ezt különböző remek társulatoknál megélhettem a pályám során. Tagja voltam a kaposvári és a szolnoki színháznak, és a budapesti Radnótinak is. De elsősorban családanya szerettem volna lenni. Már kislánykorom óta olyan társról álmodoztam, akivel meleg családi életet élünk, persze sok gyerekkel. Mindig is ezt tekintettem életcélomnak.