Ömlenek ránk a hírek. Covid ide vagy oda, minden eddiginél intenzívebben zúdul ránk a rengeteg információ, és ezek legnagyobb része rossz, nyomasztó, ijesztő hír. Pedig a kutatások már réges régen bebizonyították, hogy fizikai és mentális állapotunk nagyban függ attól, mennyire engedjük be életünkbe a jó híreket is. És ez most, több mint egy év Covid után hatványozottan igaz. Annyira, hogy úgy néz ki, felértékelődtek a jó hírek világszerte.

Kezdjük a napot egy kis szorongással!

Reggel hat óra van, épphogy kinyitottam a szemem. Tudom, hogy nagyon rossz szokás, de egyből a telefonomért nyúlok és egy gombnyomással beengedem a világot. Bárki bármit mond, rajtam is múlik, merrefelé veszem az irányt. A rossz hírek vagy a jó hírek felé. Kezdhetem azzal, hogy átfutom a Covid statisztikákat. Innen biztosan meglehetősen gyorsan eljutok a szélsőségesen rossz hírekhez is. Hat óra öt percre nagyon jól informált leszek, és a stressz-szintem is alaposan megemelkedik. Mire eljutok a fogmosásig, már szorongok is. De választhatom a másik utat is. Vehetem a jó hírek felé is az irányt.

„1981-ben egy gyerekkorvos versenyt futva az idővel és fittyet hányva a rossz esélyekre, megmentette egy koraszülött, alig másfél kilós kisfiú életét. 2011-ben ugyanez a gyerekorvos balesetet szenvedett és bennrekedt egy égő autóban. Kiderült, hogy a mentős, aki megmentette az életét, ugyanaz a koraszülött, akit harminc évvel korábban sikerült életben tartania.”

Ezt dobja ki először az internet napos oldala. Hat óra öt percre már egy kicsit meg is könnyeztem, hogy mennyire szép történetek vannak. Úgy jutok el a fogmosásig, hogy nem tudom, hányan haltak meg a vírus miatt az elmúlt 24 órában. Ugyan nem vagyok naprakész, de nem is szorongok.
Bizonyára típus kérdése is, hogy azt a sokat emlegetett poharat félig telinek vagy félig üresnek kívánjuk látni. Még ugyanazt a helyzetet is lehet két teljesen különböző nézőpontból és teljesen másképp bemutatni, tehát a hírekkel eleve trükkös már a kiindulópont is. Vannak, akik nem győzik hangsúlyozni, hogy a világ megérett a pusztulásra, az emberiség aljas és gonosz, és éjjel-nappal rossz dolgok történnek. A másik végponton ott vannak az örök optimisták, akik szerint minden szép, csak meg kell látni a jót mindenben.

„Nincs itt semmi látnivaló”

A filmekben gyakran ezzel a mondattal oszlatják a rendőrök a bámészkodó tömeget, amikor valami bűncselekmény helyszínén vagyunk. Az emberek imádják az ilyesmit, és imádták valószínűleg már az őskorban is. Látni akarjuk a szörnyűségeket a saját szemünkkel, tudni akarjuk, mi történt, és vállaljuk ezeknek a lélektani következményeit is.
Hiszen az ember alapvető igénye, hogy jól informált legyen, a híreknek pedig az az alapvető tulajdonságok, hogy hatással vannak ránk.

A hírek közül a katasztrófahíreknek tartanak számot a legnagyobb érdeklődésre, ez így van, amióta világ a világ.

A rossz hírek azonban szorongást okozhatnak, jelentősen befolyásolják a hangulatunkat, sőt, függőséget is okozhatnak. Ezzel szemben – erre számos kutatás rámutatott – a jó hírek javítják a kedélyállapotunkat, és arra is képesek, hogy erősítsék az emberiségbe vetett hitünket. Ennek ellenére az elmúlt 1-2 évtizedben mégis mintha luxusnak, úri huncutságnak tartottuk volna a jó híreket, és nem engedtük közel őket magunkhoz, miközben a rossz hírekkel sokkal megengedőbbek voltunk, és hagytuk őket ajtóstul rontani a házunkba.

Felmérések szerint manapság az emberek több mint 60 százaléka a közösségi médiafelületeken értesül a legfrissebb hírekről.

Most is a katasztrófahírek, valamint a pénzről és a gazdaságról szóló hírek örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, ezeket követik a nézeteltérésekről, véleménykülönbségekről, a háborúról és a nyomorról közölt információk. A rossz hírekre óriási az érdeklődés, nem csoda, hogy – igazodva a felhasználói igényekhez – a legtöbb médium több rossz hírt közöl, mint jót.

Nem beszélve az álhírekről, amelyek elképesztő módon terjedtek el a világhálón, és törnek elő annak minden zugából. Bár a felhasználók jelentős része egyre rutinosabb, és egyre kevésbé dől be a kattintásvadász címeknek, azért egy jól eltalált címmel még mindig tömegeket lehet rávenni arra, hogy kattintsanak, és ezzel a szolgáltató már el is érte a célját.

Kiéhezve a jó hírekre

Valami azonban megváltozott. Természetes, hogy ahogyan változik a világ, úgy változik például az is, hogy ki mire, milyen hozzáállással, milyen nézőpontból és milyen elvárásokkal használja az internetet. Húsz évvel ezelőtt például teljesen elfogadottak, sőt szuperdivatosak voltak azok az oldalak, amelyek kizárólag mások pocskondiázásáról szóltak. Számos magazinban és ezek weboldalain, illetve blogok ezrein volt az a fő cél, hogy ítélkezni lehessen mások felett, szidni lehessen őket, vagy minimum kinevetni. Ez a korlátlan pocskondiázás ma már egyáltalán nem divat, mindenben a rosszat keresni előbb-utóbb nagyon unalmassá válik.

Ahogy érzékenyedik a társadalom (legalábbis egy kicsi része), úgy ismerünk meg egyre több nézőpontot, és fogadjuk el egyre kevésbé, ha valaki nyilvánosan ítélkezik a másik felett. Ez a világjárvány előtt is igaz volt.

A Coviddal azonban ezek a változások még inkább felerősödtek. Amikor kitört a világjárvány, az emberek hirtelen a saját bőrükön kezdték el megtapasztalni a félelmet, a bizonytalanságot és a kilátástalanságot. Mindenhonnan ömleni kezdtek a rémisztő, elbizonytalanító, rettenetes hírek, sőt, átvették az irányítást. A jó hírek szinte teljesen eltűntek egy időre, mintha elvesztették volna létjogosultságukat. Mintha a jó dolgokról beszélni sem szabadott volna, mintha illetlenség lett volna információt közölni arról, hogy a világjárvány ellenére jó dolgok is történtek a világban.

Bár korábban is léteztek olyan oldalak, amelyek kimondottan azzal a céllal jöttek létre, hogy csak jó híreket közöljenek, ezek látogatottsága alig néhány héttel a világjárvány kitörése után hatalmas növekedésnek indult.
„Elképesztő növekedésnek voltunk tanúi az elmúlt egy hónapban” – nyilatkozta Lucia Knell, az Upworthy brand igazgatója 2020 áprilisában a New York Times-nak, és azt is elmondta, hogy az Instagram oldaluk követőinek száma 65 százalékkal nőtt egy hónap alatt, az oldallátogatottságuk pedig 47 százalékkal lett erősebb. Az Upworthy egyébként 2012-ben jött létre, azzal a céllal, hogy pozitív híreket osszon meg. Amerikában az elmúlt években szinte az összes nagy hírcsatornának létrejött egy olyan részlege, amely csak a jó hírekkel foglalkozik.

David Beard, a National Geographic hírlevél szerkesztője szintén azt nyilatkozta a New York Times-nak, hogy tavaly tavasszal az emberekben hirtelen olthatatlan vágy ébredt a jó hírek iránt.

 Ezért például a National Geographic két pozitív témájú hírlevéllel is előállt. Az egyik a gyerekekre és a családra fókuszál, a másik pedig egy koronavírus-mentes hírlevél, amely a Your Weekly Escapy, azaz a „Te heti menekülésed” címet kapta.

A jóság négyzet alakú

Kutatások arra is rámutattak, hogy a jó híreknek az összes médiafelület közül az Instagram a leginkább a melegágya. A világ legnépszerűbb, jó hírekre szakosodott accountjai, például a @TanksGoodNews vagy a @GoodNews_Movement mind a Covid járvány alatt futott fel. Ezeken az oldalakon megindító, felemelő, reménykeltő vagy egyszerűen csak kedves híreket olvashatunk leginkább hétköznapi emberekről. Egy kép és néhány mondat, és valóban növekszik az emberiségbe vetett hitünk. Érdemes ezeket az oldalakat bekövetni, így mindennapjaink szerves részéve tehetjük a jó híreket. És reméljük, előbb utóbb a magyar híroldalak is eszmélnek, és a jó hírekért hamarosan nem kell idegen nyelvet se beszélni.

Kiemelt kép: Getty Images