Láttuk kenuban, fa tetején, barlang mélyén, jégtáblán, még hőlégballonban is. Az emberi faj egyik legmozgékonyabb egyede… Ezen a héten ünnepli kilencvenötödik születésnapját, és tavaly mutatták be az életműve összegzésének szánt nagy hatású, elgondolkodtató filmjét. A címe: Egy élet a bolygónkon.

Amikor megszületett, a földön kétmilliárd ember élt, az érintetlen vadon aránya pedig hetven százalékot tett ki. Ma csaknem hatmilliárddal vagyunk többen, az érintetlen terület harmincöt százaléknyira zsugorodott.

Amikor elkezdett a BBC-ben dolgozni, az esti műsorhoz a bemondók szmokingot öltöttek, és délután szünetelt az adás, hogy a gyerekek nyugalomban készíthessék el a házi feladatot.

Soha annyit nem változott a bolygónk és az életünk, mint David Attenborough életében, és soha nem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy elmondhassuk: látjuk a végét… Nem, nem a föld van veszélyben, hanem a rajta élő fajok legértelmesebbje, az ember. Aki beszél, emlékezik, hisz, alkot és szeret, csakhogy sokra hivatott képességeit úgy használja, hogy közben elpusztítja az élőhelyét. Úgy épít, hogy közben rombol.

Ez a címlapunkon szereplő kilencvenöt esztendős férfi nemcsak tudja, de látja és meg is mutatja mindezt. Amikor hatvan éve nyakába vette a világot és elkezdte bejárni a kontinenseket, még paradicsomi bőséget tudott mutatni. Sierra Leonéban kezdte, aztán jött Guyana, Madagaszkár, Indonézia, és így tovább. Kecsketetemmel csalogatta a majdnem háromméteres komodói sárkányt, térdig merült egy borneói barlangban a denevérek svábbogaraktól hemzsegő ürülékében, hancúrozott a melldöngetés bajnokaival, a hegyi gorillákkal, fára mászott a mókás képű lajhárok kedvéért. Látta és megmutatta a paradicsommadarak táncát, a rákok vonulását és azt, hogy van olyan kígyó, amelyik repülni is tud. Gazdag élet és gazdag életmű.