Egy kutatás szerint sok tinédzser inkább veszítené el a szaglását, mint valamelyik közösségimédia-fiókját. Méltatlanul alábecsüljük az illatok világát, pedig varázslatos, ahogyan az orrélmények átrepítenek bennünket tereken, korokon, érzések és emlékek egész zuhatagát indítva el.

Az illatanyagok érzékeléséért az orrunkban egy egészen kicsi, másfél–két és fél négyzetcentiméternyi terület a felelős: a szaglóhám, amely az orrüregben az orrsövény felső részén és a felső orrkagylón helyezkedik el. Mint dr. Moric Krisztina fül-orr-gégész, allergológus és immunológus főorvos mondja, hat-tízmillió szaglósejt található itt (vadászkutyák esetében kétszázhúszmillió), valamint támasztó- és bazális sejtek, amelyek az előbbiek működését segítik. A szaglósejtek az orrnyálkahártyát borító nyákba beleérő, ágaskodó nyúlványokkal rendelkeznek, a végükön az illatanyagokra fogékony receptorokkal. A szaglósejtek tulajdonképpen egyben neuronok, idegsejtek is. A különböző receptorok különböző szaganyagokra specializálódtak: amikor a receptorok összekapcsolódnak a megfelelő illatmolekulákkal, elektromos kisülések keletkeznek, amelyek végigfutnak az idegsejteken, majd az idegpályákon. Egyik részük az agy prefrontális kéreg nevű területére fut be, ahol tudatosul a szaginger és megfogalmazódik a szagérzet, a másik pedig az agy limbikus rendszerébe közvetíti az üzenetet. A limbikus rendszer az agyféltekék szélén fut körbe: itt található az érzelmi reakciók kiváltásáért és koordinálásáért felelős amigdala, amely az emlékek kialakításában is fontos szerepet tölt be; valamint az emléknyomok raktározásában, az ingerek közötti asszociációk kialakításában kulcsszerepet játszó hippokampusz. Így már érthető, miért kapcsolódnak bennünk össze ilyen erős érzelmi töltettel az illatok és az emlékek.