A kocsiban ülök, az esős ablakon át nézem az óvoda bejáratát. Emőke férje öt perce ment be, mindjárt ki fognak jönni, kézen fogva a kis Hannával, és akkor végre erőt fogok venni magamon, és ki fogok szállni a kocsiból, és oda fogom neki adni a csomagot a Nagy Lekvárkönyvvel és a kis üveg szépen felcímkézett rebarbarás málnalekvárral, és a pénzzel, amit a könyv lapjai közé dugtam, igenis lesz hozzá erőm, ki fogok szállni, és meg fogom tenni azt a huszonöt lépést, és oda fogok állni eléjük, ki fogom mondani, hogy őszinte részvétem, és hogy nagyon-nagyon sajnálom, és amíg élek, hálás leszek a feleségének, soha nem fogom elfelejteni.