A csömöri bevásárlóközpont szinte kong. Csütörtök, délután kettő, a legtöbben még dolgoznak. Ezt gondoltam, mikor egy erős férfihang azt mondta, ”no végre!”, majd hallatott néhány hangos sóhajt. És ezek a mélyről föltörő sóhajok már-már azt kívánták, nézzek magam mögé, de nem tehettem, mert abban a pillanatban megbicsaklottam. A bokámnál, ahol az Achilles-ín húzódik, iszonyú ütés ért. Éreztem a bevásárlókocsi hideg, merev, kemény fémjét, a fájdalom megbillentett, meggörbített, megállásra kényszerített.

Minden önkontroll nélkül hangosan följajdultam.

A férfi fél lábbal guggolt, féllel térdepelt. A rákvörös arc riadt szempárja könyörgőn nézett föl, lent a bokámon két meleg tenyér pihent.