Nevezik a luxus, a fény városának, ugyanakkor a kaszinók és a féktelen partik helye is. XXL-es szórakoztatóipar a sivatag közepén. Hiába láttunk róla ezer filmet, és gondoljuk azt, hogy a globalizációnak köszönhetően már nincsenek meglepetések, Las Vegas jó párat tartogat.

Este fél kilenckor szállt le a repülőnk. A hosszú utazás és a kilencórás időeltolódás megtette hatását; a gyerekek azt kérték, igyekezzünk, ők aludni akarnak. Átvettük a kocsit, és megcéloztuk a szállodát, ám az ikonikus Welcome to fabulous Las Vegas táblához érve hirtelen megéreztük: itt indul a buli! Mintha a világ összes reflektorát felkapcsolták volna, a kései időpont ellenére nappali világosságban hömpölygött a tömeg az utcákon, mindenhol szólt a zene, világítottak a fényjátékok. Ettől mindannyian felébredtünk, eltátottuk a szánkat, és utána már be sem csuktuk.

Buli van!

Las Vegasban nincs helye a hagyományos nyaralós reflexeknek: itt felesleges történelmi emlékhelyeket, múzeumokat, természeti látnivalókat keresni. A várost 1905-ben alapították, hírnevét a szerencsejátéknak, a villám-házasságkötéseknek és a rendkívül látványos előadásoknak köszönheti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hamiskártyásnak, házasságszédelgőnek vagy Jennifer Lopez-rajongónak kell lennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat: ez egy óriási felnőttvidámpark, ahol reggeltől estig lehet bámészkodni. Mert ugyan hol láthat még olyat az ember, hogy valósághű Elvis és valósághű Michael Jackson együtt sétál az utcán, majd összefutnak Csubakkával, és kedélyes beszélgetésbe elegyednek?! Hogy teljes legyen a kép, azt is muszáj elmesélnem, hogy Elvis kis gurulós bevásárlókocsit (lánykori nevén banyatankot) húzott maga után. Később a McDonalds’-ban is összefutottunk vele, szeme sem rebbent senkinek, amikor kért tízet a legolcsóbb sajtburgerből, majd a húspogácsákat akkurátusan összerendezte összesen két szendvicsbe, és befalta.