A vidéki gazda: Hugh Fearnley-Whittingstall
Aki csak a tévé képernyőjéről ismeri az exkluzív szakácsiskolaként, de egyben elegáns esküvők és vacsorák színhelyeként is szolgáló River Cottage-ot, nehezen tudja elképzelni, hogy a dél-angliai ház valaha egy nagybirtok vadőrének szerény lakhelye volt. A régies bájú épület nevét a népszerű tévés séf és szakácskönyvszerző, Hugh Fearnley-Whittingstall jóvoltából tanulta meg világszerte a főzőműsorok közönsége. Az ifj ú Hugh-ról se gondolta volna senki, hogy egyszer majd a vidéki gazda szerepében találja magát, hiszen Oxfordban fi ozófiát és pszichológiát hallgatott, majd különféle londoni lapoknak dolgozott. Aztán erőt vett rajta a vágy, hogy visszatérjen a természethez, és első tévéműsorában a nézők legnagyobb megrökönyödésére olyan furcsa dolgokat használt fel a konyhájában, mint az út menti sövényekről begyűjtött bogyók, elütött állatok. Ezzel el is nyerte a Fearlessly-Eatsitall csúfnevet, ami nagyjából annyit tesz, hogy „rettenthetetlenül mindent megeszik”. A River Cottage sorozatban már kicsit óvatosabban válogatta meg az alapanyagokat, de a filozófi ugyanaz: önellátás, ökológiai gondolkodás, felelősségteljes mezőgazdaság. Ennek megfelelően Hugh a családjával együtt gazdálkodik a devoni birtokon, és abból főz, ami náluk megterem.
A kisfiús népnevelő: Jamie Oliver
Az idén negyvenéves sztárszakács beskatulyázhatatlan jelenség: egyszerre séf, üzletember, tévésztár és társadalmi problémák megoldására törekvő vállalkozó. Nyolcéves korától az apja pubjában dolgozott egy vidéki angol kisvárosban. Viszonylag hamar eldöntötte, hogy a főzést választja hivatásául, és már a második munkahelyén kiszúrta egy producer. Így indult el tévés karrierje, amelynek első állomásaként „a pucér szakács” szerepében tűnt fel a képernyőn. A cím nem az öltözékére (vagy annak hiányára) vonatkozott, hanem arra az egyszerű, mindenki által követhető, és üdítően eredeti megközelítésre, ahogyan Jamie tálalta a mondanivalóját. A maga túláradó, kisfiús stílusában igyekezett megnyerni a nézőket a friss alapanyagoknak, a zöldségeknek, a mediterrán ízeknek és az otthoni főzőcskézésnek. A közismerten munkamániás sztárszakács missziójává tette, hogy egészségesebb étkezésre szoktassa a briteket, és ettől az sem tántorította el, amikor sokan a szemére vetették, milyen alapon leckézteti az embereket. Feed Me Better (Etess jobban!) elnevezésű kampányával elérte, hogy egészségesebbre cseréljék a gyerekek iskolai ebédjét, és a programhoz 280 millió fontos támogatást szerzett a brit kormánytól.
A gasztropornó királynője: Nigella Lawson
Dús idomú, gyönyörű nő, aki csöppet sem kalóriamentes fogásokat főz, és közben olyan élvezettel nyalogatja ujjáról a csokikrémet, hogy láttára a férfiak gondolatai azonnal szexuális irányba kanyarodnak: jól számított az a producer, aki úgy vélte, Nigella főzőműsorai férfi nézők tömegeit ültetik majd a tévé elé. És így is lett, holott az előkelő angol családból származó Miss Lawson eredetileg mindennek készült, csak szakácsnak nem. Középkori és modern nyelvekből szerzett diplomát Oxfordban, majd újságíróként dolgozott, és a brit Vogue-ban vezetett gasztrorovata alapozta meg a hírnevét, mint olyan valakiét, aki főzni és enni egyformán szeret. Akkor döntötte el, hogy megírja az első szakácskönyvét, amikor egy vacsorán a háziasszony könnyekben tört ki egy rosszul sikerült desszert miatt. A How To Eat azonnali átütő sikert aratott, 300 ezer példányban kelt el Nagy- Britanniában, és innentől kezdve nem volt megállás, Nigella ontotta magából a könyveket és a tévés műsorokat. A nézők imádják, mert nem akar önmegtartóztatásra nevelni, és arra tanítja őket, hogy a főzés pszichoterápiának sem utolsó. Erre neki magának is szüksége volt az elmúlt két évben, amikor második férjétől, a dúsgazdag Charles Saatchitól való viharos válása miatt került az újságok címlapjára. Mostanában Nigella újra a régi, és az idén ősszel a BBC-n elindul új, Egyszerűen Nigella című főzőshow-ja.
Még több sztárszakácsról olvashattok a Nők Lapja 2015/36. lapszámában.
Szöveg: Mörk Leonóra
Fotó: Europress, Profimedia
