Amikor a nemzet színésze egy tehetséges, fiatalabb kolléganőjével beszélget, abból sok jó kisülhet, például egy remek könyv. Ha a fiatal tehetség mesél arról, miként hatott rá a nagy előd, az izgalmas. Bíró Krisztával, az Örkény Színház művészével, többkötetes íróval Molnár Piroskához fűződő kapcsolatáról beszélgettünk.  

Bíró Kriszta tevékeny, és sok a terve. Játszik, ír, énekel, férjével, Parti Nagy Lajossal népes családot lát el, háztartást vezet. Azt mondja, a pandémia idején eddig is dolgozott, sokat streamelt, de várja az igazi színpadi játékot, hiányoznak neki a nézők, a szeretet, a taps.

Ha lesz igazi nyitás, mit játszik?

A Pionírszívet, a Teher alatt nő című előadást, amit én írtam-szerkesztettem, meg persze a repertoárt az Örkényben, és nagyon szeretnék végre a HANEM zenekarral együtt lenni és énekelni.

Nem is tudtam, hogy van zenekara.

Nem az enyém, hanem Nádori Lídia műfordítóé, öt nő van benne, és most, májusban vagyunk tízévesek.

Amikor otthon van, mi köti le?

Sok minden. Olvasok, írok, és időnként, illetve nem is időnként, főzök, mert azt nagyon szeretek. Érdekes, engem nem frusztrál. A gyerekek nemrég fejezték be az ebédet, virslis fejtett bableves volt, aztán kétféle olasz tészta, egy vega, joghurtos-sajtos, és egy húsos-paradicsomos. Olyan paradicsommal, amit én tettem el.

Befőzni is szokott?

Persze, és sütni, dagasztani is; a lángos nagy kedvenc. Rengeteg kollégám befőz és zseniálisan főz, más fúr-farag, fényképez. Mert az valami, amit meg lehet fogni: egy tál, egy kép, székláb, repülőgép-modell, és az unoka is foghatja majd. De amit én játszottam ’95-ben Miskolcon, azt nem lehet megfogni.

Jó megközelítés. És jó, hogy a színház, a család mellet jut ideje írni is. A számítógépén most mit fűszerez?

Sokat nem árulok el róla, mert úgy járok, mint a székely ember a viccben a fogpiszkálóval meg a konyhaszekrénnyel. Legyen elég annyi, ezek patchwork-szerű írások lesznek. Olyan, mintha ugyanarról az emberről szólnának, de aztán kiderül, hogy nem.