Edit nagyapja haldokolt. Kilencvenkét éves volt már Józsi bácsi, de nagyon ragaszkodott az életéhez: utolsó erejét megfeszítve is mindenáron maradni akart – noha gyenge testéből a lélek szeretett volna végre kiszabadulni. Ám Józsi bácsi mit sem tudott erről: ízig-vérig realista ember lévén sose hitt a lélek létezésében, sem Istenben, sem semmiféle „babonaságban”. Ám ettől még – vagy pont ezért – az elmúlástól nagyon félt. Főleg a megsemmisüléstől, mivel ő biztosnak vette: nincs semmiféle mennyország vagy pokol – ha meghal valaki, „egyszerűen vége lesz, és kész”, ahogy szokta mondani. Utolsó földi napján Edit épp nála volt a gyermekeivel. „Papa már nem ismert meg minket, összevissza motyogott értelmetlen dolgokat, vagy csak nyöszörgött. De egyvalamire felfigyeltünk: mindenáron valami fekete manókat emlegetett, akik azt ajtóból őt nézik. Hol manóknak hívta őket, hol meg azt mondta, »két kicsi árnyék«, és láthatólag nagyon félt tőlük. Meghökkentünk, hogy pont ő, aki mindig kinevette az ezotériát, manókat lát a hálószoba ajtajában.”

Már az egyiptomiak is …

Az idős úr látomása, hallucinációja – valódi tapasztalata? – nem egyedülálló. Az árnyékszürke vagy fekete, arctalan vagy csuklyát viselő, törpeszerű lényekről ugyanis világszerte sokan beszámolnak, és nem csak az élet-halál küszöbén járók. Volt, aki éjjel riadt fel arra, hogy egy vagy több ilyen teremtmény nézi őt, de az is előfordult, hogy valaki egy évekkel azelőtti tömeges baleset helyszínén látta őket. Hogy kik is ők, ha léteznek egyáltalán, arra már sokféle elmélet született – egyik sem győzött meg mindenkit, és egyik teória sem hangzik túl megnyugtatóan. Sőt, többségük inkább ijesztő, mert azt feltételezi: az árnyéktestű manók gonosz démonok, akik a haldoklót bántani akarják. Sokak szerint ők teszik kínossá, fájdalmassá a haldoklást, és azért várakoznak a küszöbön, hogy az épp eltávozó lelket magukkal vigyék valami sötét dimenzióba. Ha ez valóban így lenne, akkor joggal félhetnénk tőlük – és talán a haláltól is. De vajon tényleg ez az igazság? Ehhez érdemes megismerni az ősi misztikus tanításokat, amelyek tudnak ezekről a lényekről, említik, sokszor lerajzolják, ábrázolják is őket. Az ókori Egyiptomban például falfestményeken látjuk a tömör, fekete kis alakokat, amint a múmia körül állnak. Egyiptomi nyelven „shut”-nak hívták őket, ami szó szerint árnyékot jelent. Apró, csuklyás törpékről van szó, akiknek viszont van egy nagyon fontos jellemzőjük a fáraókori ezotéria szerint: valójában nem is léteznek.

…

Cikkünk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/6. számát!

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock