„Időnként kizuhanok a bizonyosság érzéséből” – Interjú Peller Mariannal

Peller Mariann hétköznapjainak része az ezotéria, amikor ez irányú tudását és tapasztalatait nemcsak saját magán, hanem közeli ismerősein is alkalmazza, jobbá téve ezzel az életüket.

62 peller mariann

– Mi volt az első ezoterikus élményed?

– Gyerekként magam kértem a szüleimet, hogy hadd járhassak hittanórára. Római katolikusként nagyon érdekesnek találtam a Biblia történeteit, a csodákat, amelyekről mesélt. Tizenhét éves koromra jóindulatú pajzsmirigydaganattal műtöttek. Miután évekig úgy imádkoztam, hogy inkább én legyek daganatos beteg, csak a családom legyen egészséges, meggyőződésem volt, hogy ezt én teremtettem, saját magamnak. Végül az első hidegrázós, könnyes találkozásom az ezotéria egyik irányzatával az volt, amikor harmadéves hallgatóként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Vitray tanár úrnak készítettem vizsgafilmet egy angyallátó nőről. Megdöbbentő visszanézni mai fejjel, hogy a fele már valóra vált annak, amit akkor ott mondott, a másik felét pedig épp most készülök megvalósítani.

– Az ezotéria mely ága érdekel?

– Szinte mindegyik, úgy érzem, nem elég ez az egy élet, hogy minden tudást magamba szívjak, vagy – hitem szerint – felelevenítsek, amit mi, emberek magunkban hordozunk. Egyébként spirituális választerapeuta vagyok, elvégeztem egy kvantum mátrix energetika tanfolyamot, és az agykontroll-tanfolyamot, a tudásomat rendszeresen alkalmazom. Nemcsak magamon, hanem barátokon, közeli és távolabbi ismerősökön is. Igaz, fizetséget cserébe nem fogadhatok el, a vezetőim nem engedik – amit a férjem eleinte viccesen kifogásolt is, de végül elfogadta.

– Volt már déjà vu élményed?

– Szokott lenni, méghozzá rendszeresen. Megfigyeltem, hogy általában sorsfordító helyzetekben jelentkezik nálam, igen erőteljesen. Ilyen volt, amikor fel vettek az egyetemre, és az első rendezésórámon ültem abban a tévéstúdióban, ahol a példaképeim oktattak és tanultak. Épp Horváth Ádám tanár úr beszélt hozzánk, de hirtelen átváltott a kép, és pontosan tudtam, hogy én ezt már láttam. Azt hiszem, nálam nem azt jelenti a déjà vu, hogy ez már megtörtént egy másik életben, hanem egyfajta jelzésként szolgál, hogy tudjam, jó helyen vagyok, jó időben, és a sorsom útján járok. Ezért engem mindig jó érzéssel tölt el, ha átélek ilyesmit.

– Hiszel a reinkarnációban?

A választ és az interjú folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2016/6. számában találjátok.

Szöveg: Izing Klára