A szociológia magyar nagyasszonya, a szegénység és a társadalmi rétegződés elkötelezett kutatója áprilisban töltötte be kilencvenedik életévét. Az igazságtalanságok a világban ma is arra késztetik, hogy szenvedéllyel folytassa munkáját.

Amikor megismertem önt, rögtön lenyűgözött tekintetének tisztasága, keménysége, átható ereje. Azóta eltelt vagy négy évtized, és most ugyanaz a szempár néz vissza rám…

Biztosíthatom, hogy azóta nem lettem fiatalabb…

…de enyhültebb, megfáradtabb, beletörődőbb sem!

Ebből vonjam le azt a következtetést, hogy még nem hülyültem meg teljesen?

Tényleg ennyire nem változott? Maradt, mint a tekintetében, ugyanaz az eltökéltség, hit, keménység? Pedig történt egy s más.

Az idő nagy úr, de az értékrendem nem változott, az biztos. A világ viszont igen, és nem mondhatnám, hogy a javára…

Mely értékekre gondol? Meg tudná fogalmazni?

Nem biztos, hogy jól értem a kérdését, de azt tudnám erre válaszolni, hogy nagyjából a felvilágosodás értékeiről van szó. Tehát szabadság, erkölcs, méltányosság, a jogok tisztelete, szolidaritás, emberség. Közben pedig életem során mindezen tendenciák ellenkezőjét kellett tapasztalnom magam körül.

Zsuzsa kedves, de miközben a felvilágosodás sok magasztos eszmét hirdetett, a gyakorlatban éppen annyi aljasság, mocsokság hatotta át és jellemezte a mindennapokat. Háborúztak, gyilkoltak, kizsigereltek, hazudtak…