Rendszeresen érkeznek levelek olvasóinktól, hol témajavaslatok, vélemények, dicsérő szavak, amik segítik a munkánkat, az együtt gondolkodást. Ezúttal is köszönjük, hogy írnak nekünk; két visszhangot adunk közre a beérkezők közül.
Lapunk 19. számában jelent meg V. Kulcsár Ildikó Lilike lépteiért című riportja. Az SMA1 betegségben szenvedő kislány sorsa felzaklatta olvasóinkat, rengetegen reagáltak segítő szándékkal. Az összes olvasói visszajelzést nem tudjuk megjelentetni, de az édesanya hálás, kedves levelét alább közöljük. A történet örömteli végkifejlete, hogy Lilike lett az első kisbaba az országban, akinek nem segítőkész, jó emberek adnak össze elképesztő nagyságú összeget – 760 millió (!) forintot –, hanem állami támogatással kapja meg a génpótló terápiás kezelést.
Kedves Nők Lapja Olvasók, Munkatársak és nagyon kedves Ildikó!
Nem tudom szavakba önteni, micsoda boldogság számunkra, hogy rengeteg ébren töltött éjszaka, félelem, izgalom, aggódás után kezelőorvosunk fantasztikus hírt közölt velünk: megkapta a NEAK határozatát a Zolgensma állami támogatásáról! Sikerült! Végre! A tervek szerint június elején kerül sor kislányunk, Lilike Zolgensma-kezelésére.
Arra sincsenek szavaim, hogy leírjam, milyen hálásak vagyunk mindenkinek, aki mellettünk állt! Akár pénzbeli segítséggel, akár csak egy megosztással vagy úgy, hogy a munkájával elősegítette az állami támogatással kapcsolatos folyamatokat. És nagyon hálásak vagyunk Önnek, drága Ildikó, hogy egy minket támogató anyuka kérésére azonnal felkereste kis családunkat, nagyszerű, szívhez szóló cikket írt, továbbá a háttérben folyamatosan „más szálakon” is próbált segíteni.
Külön köszönet a Nők Lapja olvasóinak aggódásukért, a konkrét segítségért, a sok jó szóért!
Mi most befejezettnek tekintjük a kislányunk Zolgensma-kezeléséért indított gyűjtést. Az összeg sorsáról a későbbiekben döntünk. Eddig annyi biztos, hogy beteg gyerekek gyógyítására fogjuk fordítani. A részletekről mindenki értesülhet majd a Lilike Lépteiért Alapítvány Facebook-oldalán.
Nagyon kérem, szorítsanak továbbra is értünk, hogy kicsi lányunkkal kapcsolatban minden úgy sikerüljön, ahogy szeretnénk!
Miskolci Éva és Somogyi Tamás (Mezőkeresztes)
A Nők Lapja 14. számában jelent meg Schäffer Erzsébet: Indián ének című írása, amelyre több meleg hangú olvasói levél is érkezett. Íme, az egyik.
Kedves Erzsi!
Egy könyvtári esten találkoztunk, azóta már kétszer is. Bemutattalak a tanítványaimnak is. Ez az Indián ének gyönyörű, legalábbis számomra. Annyira élő, hogy ott tudok lenni benne. Nagyon könnyű elképzelnem a leírtakat. Jó, hogy a külső és belső világodról írsz. A kettő harmóniában van. Én a letisztultságot érzem az egész írásban, a fontos dolgok letisztultságát. Nem nevezném szomorúnak, inkább melankolikusnak, a boldogabb fajtából, amiben jó lenni. A sok-sok gondolat is olyan, mint a vörösbegy, aki meglátogat, de jó látogatók ők, olyanok, akik nem bántanak. Mintha együtt emlékeznétek a szépre, a boldogra. A vörösbegy olyan számomra, mint egy angyal, egy nagyon fontos szereplő. Mintha te magad nem is éreznéd az írást, de az írás érez téged. A szíved benne van az egészben, mint mindig, és ez a legfontosabb. Más hang ez, mint a régebbi írásaid hangja. Más, de hiteles. Letisztultan hiteles. Lehet, hogy ez egy új korszak, és a vörösbegy ezt is jelezni akarta. Még írj nekünk sok ilyen szépet, és legyen benne minden, ami te vagy. Jó volt olvasni. Köszönöm!
Báncsi Szilárd, Fót
