– Nehezen tudtunk időpontot egyeztetni, mert, ahogy mondtad, szerencsére sok a feladatod. Mik az aktuális projektjeid?
– Új darabot próbálok a Játékszínben, a Dominógyilkosság című krimit – nyár elején premier. Az El a kezekkel a Papámtól! című film utómunkái folynak, a zene most íródik, speciális trükkök készülnek hozzá, a trailer is hamarosan kijön. Közben az iskolában is év végi hajrá van, így dolgozatokra készülünk Szofival. Emellett személyi trénerrel edzek, hogy a nyárra formába hozzam magam, mert a karantén alatt, bár jógáztam, kicsit eltunyultam. Heti kétszer kardiózom, ami általában bicikli vagy lépcsőzés, mivel futni nem szeretek, az edző segítségével pedig súlyzós gyakorlatokat végzek.
– Mivel itthon több évtizede nem készült családi film, hogy jutott eszedbe, hogy ebben a műfajban forgass?
– Tényleg ritka, de nem az én ötletem volt, hanem Helmeczy Dorottya produceré, aki felhívott, hogy lenne-e kedvem megcsinálni. A film egy elképzelt múltban játszódik. A látványért felelős szakember, Valcz Gábor egy olyan békebeli Magyarországot álmodott, ami talán akkor lehetett volna, ha nincs a második világháború és ’56. Ezért is jó filmet csinálni, mert bármit elképzelhetünk.
– Milyen pluszt ad neked az, ha egy alkotói folyamatban nem színészként, hanem rendezőként veszel részt?
– A rendezés jóval összetettebb, nagy kreativitást igényel. Általa sok mindent megtudtam magamról, már a Kölcsönlakás forgatása alatt is. Egy több mint százfős stábot kellett irányítanom, a szoros határidő, és az, hogy a gyerekszereplőkkel csak napi hat órát lehet dolgozni, megnehezítette a logisztikát. Ezért meg kellett találnom a stábtagokkal azt a hangot, ami kedves, de határozott, és úgy érzem, sikerült.
