Élet- és ifjúságimádó nyugati civilizációnkban a halált félelem és gyűlölet övezi: a legrosszabbnak tartjuk, ami valakit érhet. A legtöbben úgy irtóznak a testi elmúlásnak még a gondolatától is, hogy néven se nevezik, inkább virágnyelven körülírják: „elment”, „jobblétre szenderült”, „megboldogult”. Csakhogy Keleten teljesen másként gondolják. Az ottani ősi kultúrákban struccpolitika helyett inkább elfogadják, hogy az élet és a halál az érem két oldala: aki megszületik, egyszer meg is fog halni. Ám ezt ők nem érzik akkora tragédiának, mint mi: hitük szerint ugyanis a halál nemcsak a mostani életút végállomása, hanem egyúttal egy új utazás kezdete is. Éppen így gondolkodtak azok is, akik az ősidőkben – Egyiptomban vagy talán még Atlantiszon – megalkották a sorselemző módszert, a tarot-t.

Koponya és fehér rózsa

A fentiek alapján, a halál a tarot filozófiájában sem azonos az abszolút „Főgonosszal”. Ezt sokan nem tudják, így amikor ezt a lapot húzzák, azt hiszik, hogy a 13-as kártya – a Halál – konkrét halálesetet jövendöl. Pedig tarot-szakértők a megmondhatói, hogy ez a legritkább esetben igaz: a Halál lapja elsősorban nem biológiai, hanem szimbolikus jelentésű. El kell ismerni, ránézésre a kártya tényleg kissé sokkolónak tűnhet. Hatalmas kaszával felszerelkezett csontváz arat egy mezőn, de nem búzát, hanem emberi testrészeket. Lába előtt a földből is emberi tagok sarjadnak, körülötte szétszórt koponyák hevernek mindenfelé. Utóbbiak közt néhány lapon koronás koponya is van, azt sugallva: a halál kaszája elől a királyok sem menekülhetnek.

A háttérben sokszor két oszlop közt a horizonton a nap szórja sugarait. Hogy ez lenyugvó- vagy felkelő nap-e, nem egyértelmű: valószínűleg mindkettő igaz lehet. Ha alkonyati nap, akkor a földi élet elmúlására utal, ha viszont hajnali, akkor azt üzenheti: a halálból mindig új élet sarjad. Több tarot-pakliban a Kaszás lovon ül, lovagi páncélban. Zászlaján nemesi címerként fehér rózsa látszik – ez ismét arra utal, hogy ami számunkra tragikus, abból egy másik szemszögből nézve új virágzás lehetősége nyílik. Ahogy a háttérben hömpölygő folyó is kettős értelmű: a mitológiákból ismert a halál vize, az alvilágon keresztülhaladó folyam – például a görög Sztüx –, ám ez egyben az élet vize is. E folyó elmossa a régit – de csak azért, hogy magzatvízként új élet szülessen belőle.

Új élet születése

Nos, éppen ez a 13-as lap lényegi üzenete. A Halál ugyanis a nagy búcsú, a végső elengedés: arra buzdít, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen érzelmeinkhez, tárgyainkhoz, kapcsolatainkhoz – semmihez. Aki ezt húzza, karmájától figyelmeztetést kap: életében új fejezet következik, itt az idő búcsút mondani a réginek. Emellett a Halál alapvetően mégis félelmetes, „agresszív” mivolta arra is utal, hogy e folyamat fájdalmakkal járhat. A leválás fájdalma, a „vajúdás” pedig annál gyötrelmesebb lehet, minél jobban ragaszkodunk régi, berögződött szokásainkhoz, világképünkhöz. Ennél a pontnál a Halál kegyetlen kaszája valójában segít nekünk: levágja mindazt, ami már nem szolgálja fejlődésünket, sőt inkább csak akadályoz benne. S hogy miért csontváz formájában jelenik meg a tarot 13-ason a Halál? Egyértelműnek tűnik: az elmúlás minden élőlényt csonttá csupaszít. Ám itt ez is szimbolikus értelmet nyer – a csont mindennek a közös alapja, a csontvázzá alakulás pedig nem más, mint a transzformáció. A Halál az ősi ezotéria szerint egyébként sem elmúlás, inkább átalakulás valami mássá – noha a lényeg, az alapszemélyiség megőrződik a túlvilágon, sőt a további inkarnációkban is. Ennek megfelelően a kártya is azt üzeni: életutunk fordulat előtt áll, mostani személyiségünk pedig gyökeresen átalakul úgy, hogy alaptermészetünk azért megmarad – hisz senki se tud „kibújni a bőréből”. Énünk egy részének mégis meg kell halnia, és ha nem akarunk stagnálni, beragadni a mostani helyzetünkbe, akkor ezt el kell fogadnunk. Ki kell békülnünk látszólagos veszteségeinkkel, és örülnünk kell az új lehetőségeknek – még akkor is, ha az átlépést bizony sokszor traumák kísérik.

Meditáció a Kaszás lapjával

Nyilván nem véletlenül viseli a Halál lapja épp a 13-as számot. Elterjedt nézet, hogy ez a legbaljósabb, legszerencsétlenebb szám – hiszen az utolsó vacsoránál is pont ennyien ültek, és másnap Jézust megfeszítették. A 13-asnak azonban egy ősibb értelmezése is létezik, amely nem ennyire sötét. Eszerint a 12 a teljes kör, a befejezett életciklus száma – a 13, amely eggyel több, az éppen nyíló új életszakasz. E szám tehát csak részben jelent halált – az előző ciklus „halálát” –, mert rögtön egy új fázis születik a régi romjain. A tarot-misztika pont ezért a Skorpió állatövi jegyét kapcsolja a Halál lapjához, mely szintén kétarcú: a Skorpió jegyében telik az év legsötétebb hónapja, a november, melyből azonban hamarosan a Fény – a téli napforduló – születik meg. Ha pedig még jobban szeretnétek érteni e méltatlanul rossz hírű lap üzenetét, érdemes elvégezni az alábbi meditációt: gyertyafénynél, alkonyat idején üljetek le egy nyugodt helyen! Helyezzetek magatok elé a 13-ast, és vizsgáljátok egy kicsit az ábráját – fontos azonban, hogy próbáljatok elvonatkoztatni a halál félelmetességétől! Ne ellenségként, hanem a mindenséget vezérlő szükséges energiaként gondoljatok a Kaszásra, melynek léte a harmóniát, az egyensúlyt szolgálja: az élethez az elmúlás is hozzátartozik. Tegyétek fel magatokban a következő kérdéseket – a válaszokat akár írásban is megtehetitek:

• Készen állok-e rá, hogy elfogadjam életemben a szükséges változásokat?
• Milyen olyan helyzethez, személyhez, kapcsolathoz, érzelemhez, tárgyhoz ragaszkodom, mely felett eljárt az idő?
• Hajlandó vagyok-e ezt fejlődésem érdekében elengedni, búcsút véve tőle?
• Mit várhatok attól, ha elég bátorságom lesz elengedni a régit? Mi lehet az új ösvény, amely rám vár? Milyen lesz az új életciklusom a régihez képest? (Itt pozitívumokat jegyezzünk fel, hogy mit nyerhetünk a változáson!)

Ha mindezt lejegyeztétek, érdemes eltűnődni a 13-as legfontosabb tanításán: az elmúlástól való félelemmel csak gátoljátok magatokat abban, hogy életeteket teljes szépségében élhessétek és élvezhessétek. Vagy ahogy Krishnamurti, a nagy hindu filozófus sokkal lényegre törőbben fogalmazta: „Nem élhetünk igazán anélkül, hogy meghalnánk!” Ezáltal új értelmet kap a latin közmondás is, amely így hangzott: Memento mori – azaz Emlékezz a halálra! Nem azért, hogy elkeseredjünk afelett, hogy egyszer mindennek vége lesz, hanem azért, mert így leszünk képesek a maga teljességében érteni önmagunkat és az univerzumot.

A cikk a Nők Lapja Ezotéria 2015/1. számában jelent meg.

Szöveg: Kincses Boglárka

Fotó: Thinkstock