Cimó és Folti a domboldalon heverészett, és a felhőket nézegették.
– Ma csodás alakjuk van – mondta a kis kutya. – Az ott például olyan, mint egy sárkány.
– Szerintem inkább egy madárra hasonlít – rázta a fejét Cimó.
– Madárra? – csodálkozott Folti. – Nem, az határozottan egy sárkány! Nézd meg a fejformáját.
– Ja, igen, már látom – bólintott Cimó. – De ugye nem hiszed, hogy az egy igazi sárkány?
– Persze hogy nem – felelte Folti. – De még ha az volna is, én akkor sem félnék tőle. Olyan hangosan tudok ugatni, hogy rögtön elrepülne, és nem látnánk soha többé.
– Azta! – szólt Cimó elismerően. – Nagyon bátor vagy! – Újra felnézett az égre. – Most másképp néz ki a felhő. Olyan, mint egy óriási eper.
– Eper? – kérdezett vissza Folti. – Nem, inkább, mint egy farkas. Látszik a hosszú farka és a két füle.