Igen, kedves Olvasó, szeretném meghívni egy kávéra és egy jó beszélgetésre! Minden ember élete regény – közhely, de van benne igazság –, ezért keresek olyan partnereket, akik a hétköznapok harcait vívják, és a sorsuk furcsa, szép vagy drámai.

– Kérlek, ne sorolj példákat, hogy a nők szívesen segítenek egymáson, mint a telefonbeszélgetésünkkor, mert én elismerem, néha még találkozhatunk női szolidaritással, de engem elkerül – vág a történet közepébe Csilla, miközben mellém telepszik a kávézóban. Az arca komoly, a vonásai kemények, a kezdőmondatát már útközben kifundálhatta. Amikor rákérdezek, kicsit zavarba jön, majd fáradtan elmosolyodik. – Az Astoriától a Stefánia útig erősítgettem az akaratomat az ötös buszon, hogy ne engedjem kimosni magamból a haragot, mert a kolléganőimnek nincs bocsánat.

Drukkol a cég

Ha négy évvel ezelőtt bekukucskálhattunk volna a multinacionális cég csupa üveg székházába, naiv és életvidám Csillát láttunk volna a pénzügyi osztályon, akit szerettek a kollégái, mert sokat és jól dolgozott, ráadásul drukkoltak neki, hogy meghódítsa a májusban alkalmazott, komoly Ivánt. Aki keresztülnézett az agresszíven szexi kolléganőkön, de leplezetlenül csodálta a szolidan öltözködő, szerény „Csillukát”. A lánynak is tetszett, hogy Iván csöndes, és nem akar középpontba kerülni, mint a korábbi kedvese, pénzügy szakon végzett, mint ő, ráadásul marketinges diplomával is dicsekedhetett. Iván az angol mellett oroszul is tudott, ezért kapta a Ruszki becenevet, és Csilla érezte, nagyon tetszik „a Ruszkinak”. Csakhogy teltek-múltak a hónapok, de a fiú beérte azzal, hogy együtt ebédeljenek, közben bókoljon és beszélgessenek. A Csillával egy szobában dolgozó kolléganők türelemre intették a lányt, hiszen ők is szinglik voltak, és tudták, nagyon nehéz rendes párt találni. Aztán a karácsonyi cégbulin végre megtört a jég. Iván hosszan keresgélte a tömegben Csillát, majd az asztalához invitálta, és táncra kérte.