Most, hogy a fia végleg külföldre költözött, már éppen ideje volt kiüríteni a kisszobát. Az ágyat meghagyta, hogy legyen a lakásban egy vendégágy, de az összes többi holmit bedobozolta és felvitte a társasház padlására. Elcsomagolta a régi iskolai könyveket, a társasjátékokat, a kopott, kegyeletből őrzött plüssöket. Az ágytakarót és a sose használt síanorákot bezacskózta, és elvitte egy közeli ruhagyűjtő konténerbe.

Hátravoltak még a régi papírokkal teletömött dossziék, a jegyzetek. Ezeket nem volt kedve egyenként átnézni, csak begyömöszölte őket egy reklámszatyorba. A lapok közül egy sárga, négyszögletes kis cédula hullott a földre.

Tibor, ez állt rajta a saját kézírásával, mellette pedig egy telefonszám.

Leült az ágyra, gondolkodott. A sárga lap egy színes jegyzettömbből származott. A régi lakásukban, ahol még a volt férjével éltek, az előszobában tartották ezt a jegyzettömböt, és ha fontos dologról volt szó, ezekre a színes kis lapokra írták fel.