A huszonhat éves Anna egy hospice-házban dolgozik, ahová idős embereket helyeznek el hozzátartozóik, hogy elhivatott orvosok, ápolók gondozzák őket. A szociális munkásnak tanuló lány itt lehetett tanúja Erzsi néni búcsújának családjától, és igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, hogy megkönnyítse az idős asszony végső óráit. Utolsó földi napján a kilencvenhét éves Erzsi néni félálomszerű állapotba került. Nem voltak fájdalmai, de már nem sokat érzékelt a külvilágból. Anna felfigyelt rá, hogy a haldokló asszony a kertre nyíló terasz felé próbál nézni, kezével erőtlenül arra mutogat. „Nem látja, kedvesem? – suttogta Erzsi néni, mikor Anna szelíden megkérdezte, mit néz arrafelé. – Egy gyerek van ott, egy vörös hajú kisfiú… integet, hogy jöjjek. Ő fogja mutatni az utat.” Erzsi néni többé nem beszélt, két óra múlva pedig megállt a szíve. Anna eltöprengett, miféle kisfiút láthatott a teraszon, és tapintatosan elmesélte a néni lányának a történteket. A lánya először meghökkent, majd elmesélte: volt egy öccsük, vörös hajú, szeplős kisgyerek, aki sajnos háromévesen meghalt egy járványos betegségben. „Különös, hogy anya Palikát vélte látni a teraszon, mert mióta az öcsénk meghalt, soha nem beszélt róla, a nevét se mondta ki többé.”

Anubisztól a Halál Angyaláig

Erzsi néni megrendítő története nem az első ilyen a világon. Sőt, viszonylag gyakori, hogy haldoklók utolsó pillanataikban eltávozott szeretteiket látják, akikről úgy vélik: értük jöttek, őket fogják kísérni a túlvilágon. De általában gyakori a távozók látomásaiban a kísérő, az útikalauz, legyen az akár rég halott rokon, akár egy angyal, tündér, szellemlény. A bibliai hitvilágban – a zsidóságnál, kereszténységnél és az iszlámban is – ezt a küldetést a Halál Angyala végzi: ha valaki meglátja őt, az azt jelenti, földi élete a végéhez ért. Ezért sokan félnek tőle, pedig nem azért jön, hogy megijesszen bárkit. Lágyan megérinti a haldokló homlokát, vagy megsimogatja a szívtájékát, majd óvatosan kiemeli belőle a kis csillagként ábrázolt, halhatatlan részt. Ezután kézen fogja az immár fénytestté lett eltávozottat, és vezetni kezdi a másvilági ösvényen. Az ősi többistenhitű vallásokban ugyanezt az „idegenvezetői” feladatot egy külön erre „szakosodott” istenség látta el. Egyiptomban például a sakálfejű Anubisz fogta kézen a halott lelkét, és vitte végig a köztes világok útvesztőin. A görög mitológiában Hermész segítette a túlvilágon vándorlókat, aki a földi életben is az utazók védnöke volt.

…

A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/6. számát.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock