Provence mindig is a festői báj és a jó élet szinonímája volt, amelynek szépségét számtalan művész próbálta az évszázadok alatt megragadni. A dél-franciaországi térséget keletről Olaszország, délről pedig a Földközi tenger határolja, és a hegyek is mindössze néhány óra elérhetőek, így nem csoda, hogy egész évben népszerű úti cél. Tavasszal még haragos lehet az ég errefelé és hűvös szél járja be a tájat, de az apró falvak és városok akkor is bájosak, a nyári hónapokban viszont
amerre a szem ellát, levendula borítja be a verőfényes napsütésben úszó vidéket,
a levegőt pedig betölti az olajfával, rozmaringgal és kakukkfűvel keveredő illata és a kabócák éneke.
Nem lehet Provence-ról beszélni anélkül, hogy ne említenénk meg a Luberon csodálatos hegyoldali falvait, Avignon régi pápai városát, Aix-en-Provence óvárosát, az arles-i római arénákat, a híres Sainte-Victoire hegyet, amelyet Paul Cézanne festő örökített meg, Saint-Rémy-de-Provence kisvárosát, a Sisteron fellegvárat vagy a festői Moustiers-Sainte-Marie falu fazekasműhelyét, hogy csak néhányat említsünk a számos látnivaló közül.
Az avignoni kategrális lenyűgöző látványt nyújt a naplementében (Fotó: Getty Images)
Kapcsolódó
Távvakáció: képzeletben az Amalfi-parton
De nem csak a szemünket tudjuk jóllakatni errefelé, hiszen a színes piacokon beszerezhető a régióra jellemző minden specialitás, mint például az olívaolaj, a tian, a sisteroni bárány, a banoni sajt, a cavailloni dinnye, az aix-i kalisszon vagy a provence-i méz. Végtelen levendulamezők, ódon kőházak, fűszeres illatú, selymes szél, elegáns rozébor, sziklás öblök, homokos strandok és a végtelen szabadság érzése – csoda, ha azonnal csomagolnánk és indulnánk oda?
Peter Mayle: Huszonöt év Provence-ban (Partvonal Kiadó)
Az angol író azonnal beleszeretett ebbe a vidékbe, amikor feleségével először jártak errefelé, és onnantól kezdve egyértelmű volt számára, hogy itt kezd új életet. Nem csoda, hiszen a ködös Albion után a helyi emberek életkedve, a lenyűgöző táj szépsége, a települések bája azonnal magukkal ragadják az idelátogatókat. Az élményeiből számtalan könyv született, ezek közül talán a legismertebb a Bor, mámor, Provence, amelyből film is készült Russel Crowe főszereplésével. A 2018-ban elhunyt szerző utolsó regényében tisztelettel ad hangot franciaországi életének: a vidám pillanatoknak, a falusi élet bájos és kitörölhetetlen parádéjának, a puszta szépségnek és az ősi történelemnek. A provence-i élet 25. évfordulójára írt könyv tulajdonképpen egy szerelmes levél az örökbefogadott otthonnak, teli a szerzőre jellemző érzelmességgel és humorral.
L’Occitane en Provence Terre de Lumiere L’Eau
(EDT 90 ml /24 700 Ft)
Amikor a lemenő nap már nagyon közel jár a földhöz, egy időre gyönyörű aranyfénnyel borítja be a tájat, amit a franciák aranyórának neveznek. Provence-ban pedig állítólag létezik egy olyan pillanat, amikor a levendulaföld fölött lenyugvó mediterrán nap egyszercsak eggyé válik a föld aromájával és illattá változik – ezt próbálta meg üvegcsébe zárni a L’Occitane. Kifújáskor friss bergamott egy csipetnyi huncut rózsaborssal, aztán csodás, harmatos bazsarózsa a mandula krémességével, a leszáradása pedig meleg, megnyugtató, puha pézsma, ami azonnal nyugalommal és csendes derűvel tölt fel, majd diszkréten nőies illatával egész nap elkisér.
Tihanyi levendulamező
Fotó: Getty Images
A Balaton-parti település híres a Provence-ot idéző levendulaföldjeiről, hiszen az itteni mikroklíma kedvez a bőséges, olajban gazdag termésnek. Ide kirándulva a dimbes-dombos táj, a háttérben megcsillanó tó kékje és a lila virág jellegzetes illata egy pillanatra a dél-franciaországi vidékre repít. Arra azért érdemes ügyelni, hogy az itteni szezon rövidebb ideig tart a provence-inál, így aki kifejezetten a levendulamező megcsodálása miatt érkezne, az július végéig látogassa meg a Balaton-felvidéket. Mivel a helyiek számtalan kézműves terméket készítenek a learatott növényekből, így például szappant, testápolót vagy éppen szörpöt, így akkor sem kell elkeseredni, ha esetleg máskor járnál errefelé.
Kiemelt kép: Getty Images
