Roska Botond neurobiológus a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója. Tudományos csapatával óriási eredményt ért el: visszaadták egy vak ember látását. A nagy áttörésről beszélgettünk – miközben éppen egy Eb-meccs ment a tévében.

Hogyhogy nem nézi a meccset?

Nem nagyon értek a focihoz. A francia–magyar meccset azért megnéztem, és a magyar–németet is. Jó volt látni, hogy a magyarok milyen nagy küzdelemben, milyen szépen játszottak.

Bármilyen más sport?

Az úszást néha megnézem. Nem is tudom, miért. Talán, mert gyorsan lezajlik. A futballban a gól az érdekes, de ritkán van.

A focit talán azért szeretik az emberek, mert a koronavírus előtti világban sok minden megjósolható volt, de a futballeredmény nem mindig. Ebben legalább maradt egy kis izgalom.

Ha így nézzük, a tudományos kutatás éppen ilyen. Soha nem tudjuk, mi lesz a vége.

Ehhez képest a mostani tudományos áttörésük tizenöt éves kutatás eredménye. Ennyi idő alatt nem látszott, hogy eljön a várva várt siker?

Ráadásul az ötlet már tizenkilenc évvel ezelőtt megfogant! Sokáig tartott, és valóban nem tudtuk, hogy működni fog-e. A folyamat során minden kanyarban van valami új – néha jó, néha rossz– hír.

Mit szólt volna, ha tizenkilenc év után nincs eredmény?

Azért ez nem egészen így megy. Ennyi idő alatt nem csak egy dolgot vizsgáltunk. Több szálon haladtunk, és a nagyobb áttörések néha hirtelen érkeztek. Közben sok új technológiát fejlesztettünk, és sok felfedezést tettünk. Tizenkilenc év kutatása nem tud összeomolni: évente háromszor-négyszer érzi azt az ember, hogy sikert ér el. Nyilván ez egy nagyobb sikeradag volt, ami ritkán fordul elő.