Ébren vagy álmunkban, hangosan vagy csendesen, lassan vagy gyorsan: folyamatosan lélegzünk – és ez fel sem tűnik, amíg egészségesek vagyunk. Mitől csodálatos ez a folyamat, és miért kell odafigyelni arra, hogy jól vegyük a levegőt?
A légzés és a lélek sok nyelvben összekapcsolódik, a két kifejezést hasonló értelemben is használják. Ez nem véletlen, hiszen születéskor a baba az első légvételkor válik önálló egyénné, onnantól kezdve már nem a köldökzsinóron keresztül érkező vér biztosítja számára az éltető oxigént. A halálra pedig gyakran használjuk az „utolsó lehelet” kifejezést.
– A légzés életünk természetes része, bele se gondolunk, mennyire sok funkciója van. Például amikor beszélünk, nevetünk vagy sírunk, akkor a hangadásban, az érzelmek és a meglepődés kimutatásban is szerepe van. Erre utal az a kifejezés is, hogy elakad a lélegzetünk. Persze a légzés elsődleges szerepe az, hogy szervezetünk oxigénhez jusson. Ez a levegőből a légutakon át jut a tüdőbe, majd onnan gázcserével a vérbe, azáltal pedig a szervekhez. Valamennyi sejtünknek szüksége van rá, és a felhasználása után keletkező szén-dioxid kibocsátására is – mondja dr. Bogos Krisztina PhD tüdőgyógyász, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgatója.
Maga a légvétel tudattalan cselekedet: az indítja be, hogy a gázcsere végtermékeként megjelenik a szervezetben a szén-dioxid, ami az agyban idegi szabályozást indít be. Ennek eredménye a ritmikus, folyamatos légvétel. A belégzés mindig aktív folyamat, amelynek során a rekeszizom lefelé mozdul, a külső bordaköziek pedig kifelé. Ez hozza létre azt a negatív nyomást, amely miatt a levegő beáramlik a tüdőbe. A kilégzés már passzív folyamat, a levegő az izmok elernyedésével távozik.