Variációk szenvedélyre – Dudics Emese beköszöntője az új Nők Lapjából

Szerkesztői levél a Nők Lapja 2021/30. számából.

Kedves Olvasó!

Ezen az oldalon rendszerint a főszerkesztő ajánlja önöknek a lapszámot, amit sok tehetséges álmodó – újságíró, szerkesztő, vizuális szakember – készít, összeszokott csapat, semmihez sem fogható műhely.

Csatlakozni hozzánk nem lehet egyszerű. Tudom, ez magánügy. Annak a 600 000 embernek a magánügye, aki hétről hétre a Nők Lapját olvassa.

Így, ebben a szűk körben, hadd osszam meg, hogy mennyire örülünk Emese érkezésének. Tapasztalt szerkesztő, remek újságíró, fiatal anyuka. A héten ő mutatkozik be szerkesztőként, fogadják szeretettel!

Vass Virág

Variációk szenvedélyre

Keresem és szeretem az emberben a szelíd mániát. Az ártatlan becsípődést. A konok elhivatottságot, legyen szó lovakkal való suttogásról, a kongói népdalkincs kutatásáról, hadifogolylisták böngészéséről vagy egy varázslatos mártás kikeveréséről. Nevezzük szenvedélynek.

Lenyűgöz a szenvedélyeink egyedi mintázata és l’art pour l’art jellege. A szenvedélyben van valami definiálhatatlan, valami illogikus, valami elemezhetetlen. Milyen üdítő!

Az emberi test és lélek, az anyag és az univerzum titkai közül ma már sok megfejthető, leírható. A legszentebb szenvedély, a szerelem mechanizmusát is igyekszünk kémiai folyamatokkal megmagyarázni. A rejtett összefüggések felderítése iránti vágyunk életeket menthet, távoli bolygókra juttathat el bennünket.

De manapság, amikor a mesterséges intelligenciának már azt is meg lehet tanítani, hogy véleménycikket írjon, mégpedig kiváló minőségben, olykor felmerül bennem a kérdés: marad-e még bennünk bármi a megkapóan rejtélyesből, az irracionálisan emberiből?

Aztán eszembe jutnak az állatokat érintéssel gyógyítók, a családjuk történetét tűzön-vízen át kutatók, a szavannák kiáltását megéneklők, az új mártás selymességét gyermeki lelkesedéssel csodálók, a vonzódásuk, elkötelezettségük sajátos mozgatórugóival. Az olyan szenvedélyes emberek, akiket annyira szeretünk bemutatni a Nők Lapjában, de algoritmusok által leírhatatlanok, hisz talán maguk sem tudnának felelni arra a kérdésre, hogy „miért?”.

És akkor megnyugszom.

Dudics Emese, vendégszerkesztő