A családfakutatás kész nyomozás. Mik a tények? Kié ez a kézírás, és ki van a képen? Hogyan lépjünk tovább, ha elfogytak a nyomok? Aki azt hiszi, ez unalmas, nagyot téved! Csak most, a téma körüljárása során is annyi minden került szóba. Mint például egerek, mormonok, a tridenti zsinat, templomtűz, Skanzen, tantestületi jegyzőkönyvek vagy a DNS.
A rendszerváltás időszakában divat lett nemesi címmel rendelkező felmenőkre vadászni. Úgy tűnik, ez a kíváncsiság kielégült, ma a családfájuk után kutatók, élve a szabad kérdezés lehetőségével, egyszerűen csak tudni akarják, kiktől származnak. Ráadásul egyre többet tudunk arról, mekkora jelentősége van őseink traumáinak, bűneinek, szenvedéseinek, hogy ezek láthatatlan és egyelőre kevéssé ismert módon beépülnek a személyiségünkbe. Szondi Lipót a családi tudattalannal kapcsolatos munkáiban már foglalkozott azzal, hogy milyen tetten érhetetlen módon befolyásol valakit a pár-, hivatás- vagy sorsválasztásban, betegségei, szenvedélyei kialakulásában az ősök kódolt üzenete. Dokumentumfilmek és könyvek sokasága készült arról, milyen nehéz áldozat és bűnös gyerekének lenni, de nem csak történelmi bűnök vannak, hiszen kiderülhet, hogy a dédnagyapa brutálisan verte a családját, vagy börtönben ült, a dédnagymama házasságon kívül született, vagy öngyilkos lett.
Évekkel ezelőtt egy izraeli írónőtől hallottam, hogy egyik novelláját olvasva az édesanyja zokogni kezdett. Kiderült, hogy a történetben szereplő epret szedő lányról eszébe jutott a koncentrációs tábor, ahol a náci vezetők kertjében dolgozott. Epret szedett… Soha nem mesélte a lányának, ám ezután elkezdték együtt visszafejteni a szálakat, és döbbenten észlelték, mi minden része a lány életének, amiről a szavak szintjén sosem hallott.
Ezt a jelenséget egy nagy visszhangot kiváltó kísérlet is igazolta. Egereket árasztottak el egy kellemes illattal (acetofenon), miközben áramütések érték őket. Az illat és az áramütés összekapcsolódott bennük, ám a döbbenetet az váltotta ki, hogy az acetofenonra az egerek második, sőt harmadik generációja is félelemmel reagált. Azok az állatok, amelyeket már nem sokkoltak árammal. Ez bizonyítja, amit a kutatók régóta sejtettek: az átélt élmények biokémiai üzenetként eljutnak az utódokhoz, és befolyásolják az idegrendszer működését. Ha arra gondolunk, miket éltek át eleink csak a huszadik század során, nem csodálkozhatunk, hogy a szerzett szorongások és félelmek mellett mi minden van bennünk elraktározva. Az epigenetika, vagyis a gének feletti öröklődés ma az egyik legfontosabb kutatási témája.
