Egy modern boszorkány – Közeli Tarján Veronika énekes, meseíróval

A Nők Lapja 2021/30. számának Közeli rovata.

Ahogy autózom az interjúra, ráhangolódásképpen a Veronaki zenekart hallgatom. Hirtelen rácsodálkozom, hogy ezek a részben világ-, részben magyar népzenei ihletésű, máskor blueselemeket felvonultató dalok milyen gyönyörűek! Egytől egyig magas színvonalú alkotások. De hát gyerekeknek csak a legjobbat! A Veronaki zenészei, élükön Tarján Veronika énekesnővel, pontosan tudják ezt.

A budapesti Szent István Parkban üldögélünk az árnyékban, máshol nem lehet kibírni a hőséget. A két hónapos Jakab elégedetten szuszog a babakocsija mélyén, Vera pedig egy pillanatra becsukja szép, mandulavágású szemét, és mélyet szippant a levegőbe. Bódító, mézédes rózsaillat úszik felénk, mintha máris a mesék hátán repülnénk ismeretlen világok felé…

A rózsaillat engem mindig visszavarázsol Tatárszentgyörgyre, abba a kis alföldi faluba, ahol felnőttem – ragyog rám álmodozón Veronika. – Naphosszat színházasdit játszottunk a szomszéd gyerekekkel, énekeltünk, táncoltunk, miénk volt az egész világ. Én onnan hozok mindent. Az életörömet, a színeimet, de legfőképp a szabadságvágyat. Édesapám innen, a tizenharmadik kerületből származik, de anyámmal elhatározták, hogy leköltöznek vidékre. Ők is szabad madárnak születtek. Ebben a faluban megüresedett az iskolaigazgatói szék, és apám pont ilyen állást keresett, édesanyám pedig vezethette az óvodát, mert ő meg óvodapedagógus. A szeretet erejével neveltek, és velünk együtt a faluban élő összes gyereket, de még a felnőtteket is. Apám volt az egyetlen, akit beengedtek a cigánysorra, olyan tekintélye volt. Emlékszem egy óvodai évzáró ünnepségre, ahol előadtunk egy magyarnéptánc-koreográfiát, és utána a kis Zsigár Robi, egy roma kisfiú eljárt egy autentikus cigánytáncot. A szülei elismeréssel néztek anyámra, amiért lehetőséget nyújtott arra, hogy ő is bemutathassa, mit tud. Attól kezdve rend és béke uralkodott, nekem pedig örökre a zsigereimbe égett, hogy mások kultúráját tisztelni kell.

Mikor költöztetek vissza Budapestre?

Tízéves korom körül, a rendszerváltás után. Apám vezette itt a kerületben a Kék Általános Iskolát, amely akkoriban nagy hírnévnek örvendett, anyukám pedig egy autentikus népzenén és néptáncon alapuló óvodapedagógiai módszert dolgozott ki Foltin Jolán koreográfussal, akivel jó barátnők voltak. Kurzusaikra az egész országból áramlottak az óvónők.

És akkor még nem beszéltél a nagymamádról, Varga Katalinról, aki több generációt tanított nyelvzenére és humorra a Gőgös Gúnár Gedeon és a Mosó Masa mosodája című gyerekköteteivel! Tudtad, hogy híres költő a nagyanyád?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .