A moszkvai születésű Sudak Elena sok országot bejárt, mire megállapodott Magyarországon. Mélyen hiszi: aminek meg kell történnie, azt megadja az élet. Aki látja a lovai közt, nézi a munkáit, hallgatja őt, az biztos lesz abban is, hogy az élet tanít, az idő válaszol, a sors pedig rendez.
Téves vagy véletlen telefonhívást követően az ember ritkán elegyedik szóba az idegennel. Aztán ha mégis, hamar gyanakvóvá válik. Gyanakvóvá, hitetlenné, ha a vonal másik végén valaki a moszkvai lókörmölő, papírlószobrász feleségéről kezd beszélni. És lám, eljutottam Sudak Elenához, aki nem csupán művész, de ért a lovak nyelvén is.
Moszkvától Mizséig
A Duna-Tisza közt, Kecskeméttől jó húsz kilométerre, ahol a szél forgatta homokdűnéket akácok fogják, a hőség rekkenő. Az erdősáv, amelyen a karámtól a tanyáig érünk, hűvösével, madárhangjaival marasztal, de a kiserdőn túl ott a birtok, a mesébe illő három nádfedeles parasztház, Sudak Elena és férje otthona.
Az akácok a tágas, többrekeszes karám körül úgy merednek az ég felé, mint megannyi karcsú, hatalmas, zöld gyertya. A karám sarkában lócitromokkal teli talicska, árnyékában lovak. A Pajkos névre hallgató öreg póni lassan körbejár, mellette Elena lova, Jugó nyerít, a két kunfakó – Igor és Drága – szénát fal. Odébb a rehabilitációra érkezettek. Elena odalép az egyikhez, simogatja, a fülébe beszél, a tarkóját kezdi érinteni, lassan, hosszan, majd benyúl a szájába, ott is mozog a keze, az áll ízületét érinti. A ló áll, hagyja, láthatóan élvezi. Percekkel később az állat a fejével jelez gyógyítójának, pislog, másként veszi a levegőt. Elena beszél hozzá, halkan, csak neki, és elkezdi masszírozni a térdét. Figyelni kell az apró jeleket, időt szentelni minden mozdulatnak. Azt mondja, a ló vezeti az embert a gyógyulásában. Meg azt: a lovat azért adta az Isten, hogy az embernek lehetőséget nyújtson visszatalálni önmagához.
A nyitott, beszédes Elena állítja, kislányként introvertált volt. Testvérével együtt szeretetben nőtt föl a katonatiszt moszkvai apa és a szeretet sugárzó vidéki, hétgyerekes családból származó édesanyja oldalán. A középiskola után egyetemre ment, ahol egy barát, aki el akarta hagyni az országot, rábeszélte, jelentkezzenek az USA zöldkártya-lottójára. Belement. És a sors iróniája, hogy Elena zöldkártyát nyert, indulhatott az ígéret földjére, a barát maradt.
