A nomádok földje című film az úton levés témájára irányította a figyelmet. Az Oscar-díj idei nagy győztese olyan emberekről szól, akik nem telepednek le, hanem lakókocsikkal újra és újra útra kelnek az Egyesült Államokban. Cikkünkben azonban egy másik, már évszázadok óta vándorló közösséget mutatunk be, amelynek tagjai napjainkra egyre inkább letelepedésre kényszerülnek.

Egy ír ifjúságsegítők által tartott előadáson hallottam először a traveller kifejezést. Mivel az angol szó utazót jelent, lelki szemeim előtt hátizsákos turisták jelentek meg, aztán, ahogy elkezdtek fényképeket vetíteni, a vándorcigányok egykori karavánjai jutottak eszembe. Csak lassan rajzolódott ki a kép, hogy nem egészen erről van szó. Az egyedi kultúrájú ír utazók nemcsak külső jellemzőik, hanem származásuk alapján is eltérnek az egykor Indiából a Brit-szigetekre érkezett roma emberektől. Őseik, az úgynevezett pavee vagy mincéirí népek csaknem ezer éve itt élnek, és Írország 2017-ben hivatalosan is egyedülálló etnikai kisebbségként ismerte el az Irish Travellers, azaz az ír utazók csoportját. Egy statisztika szerint valójában az ír lakosság kevesebb, mint 0,7 százalékát teszik ki.

Sétáló népek letűnt kora

Miért tudunk ennyire keveset róluk? Az okokat részben a régi, nomád életmódban kereshetjük. Szokásaik, történeteik ugyanis szájhagyomány útján terjedtek, az idősebb generációk nem tudtak írni-olvasni, saját nyelvük a cant vagy a gammon. Ami az utazást illeti, „an lucht siúil”, azaz sétáló emberekként hivatkoztak magukra. Anno gyalog és lovas szekerekkel, később lakókocsikkal vándorló csoportjaik gyakori látványnak számítottak az utakon.