„A lányom eléggé rossz evő. Otthon is sokat válogat, van, hogy órákig ül az asztalnál, miközben alig tűnik el étel a tányérjáról. Az óvodában egy ideig minden rendben ment, de aztán új dada jött a csoportba. Pár napra rá a lányom nem akart már oviba menni, és sírva mesélte, hogy az új néni lenyomta a torkán az ételt. Felháborodva mentem be az óvodába, ahol csak annyit mondtak, a nevelési eszközök eltérnek, a gyereknek semmi baja nem lett, ne hisztizzek. Én viszont azt érzem, hogy nagyon nincs rendben, ami történt. A lányomat azonnal kivettem, és átírattam máshová, de így utólag is érdekel, hogy igaza volt-e az óvodának.”

Az utóbbi években egyre több olyan bölcsődei és óvodai ügy is nyilvánosságra került, amelyeknek része az úgynevezett kényszeretetés: az a gyakorlat, amikor a gyereket akarata ellenére etetik, vagy az orrát befogva veszik rá, hogy lenyelje az ételt. Vannak az evéssel kapcsolatos kényszerítésnek olyan formái is, amelyek nem járnak fizikai erőszakkal. Ilyen a megszégyenítés, a nyilvános megalázása, csúfolás, a közösség előtti piszkálás. Ezek az ügyek ma is nagy számban maradnak rejtve akár a család, akár a közösség nyilvánossága előtt.