Munkaruhaként született, később életérzés, tiltakozás, a vágyak tárgya lett. Divatba jött – és maradt. A világ legdemokratikusabb ruhadarabja a farmer, és hatalmas üzlet.

Számolok a metrón: tíz emberből kilenc farmernadrágot visel. Szűket, trapéz szabásút, egyeneset, rövidet, sőt forrót, szakadtat, kristályokkal kirakottat, kéket, fehéret, feketét, tarkát. Férfiak, nők, gyerekek, karon ülők és öregek – melósok, értelmiségiek, gazdagok és hajléktalanok. Nincs még egy ruhadarab a földön, amelyik ilyen karriert futott volna be, kicsit több mint százötven év alatt.

Aranyásóknak munkanadrág

A sztori bizonyos Levi Strauss nevű, vállalkozó szellemű fiatalember nevéhez fűződik. Húszesztendős volt, amikor 1850-ben, a nagy aranyláz idején Bajorországból San Franciscóba érkezett. Állítólag néhány aranyásó panaszkodott neki, hogy nem tudnak erős, strapabíró nadrágot szerezni maguknak, ami nélkülözhetetlen a munkájukhoz. Az aranyásás folyamatos térdeléssel jár ugyanis, a nadrágnak sarat, vizet, forró homokot és egyéb megpróbáltatásokat kell kibírnia. Strauss úr az Óvilágból útravalóként kapott vitorlavászonból varrt nadrágokat, amelyek nagyon gyorsan kelendőek lettek. A fiatalember hamarosan jelentős vagyonra tett szert a vállalkozásával, és San Francisco elismert polgára lett. Strauss később a ponyváról egy másik szövetre, a franciaországi Nîmes-ből származó, indigóval kékre festett vászonra tért át – innen származik a farmervászon Nyugaton közkeletű elnevezése is – a denim. Strauss társa, Jacob Davis alakította ki a zsebek formáját, és az ő nevéhez fűződik a szegecsek használata, amitől a nadrág még erősebbé vált. A farmer bőrcímkéjén két ló kétfelé húzva próbálja szétszakítani a nadrágot, persze sikertelenül… Az ötzsebes ruhadarabot a huszadik század közepéig csak bányászok, tehénpásztorok, favágók és munkások viselték.