1953, Santa Cruz. Miután Charlotte megtudja, hogy férjét letartóztatták, amiért nem értesítette a hatóságokat arról, mi is történt kilenc évvel korábban, elmondja a fiának, Samnek, hogy az apukája Franciaországba megy. Elérkezettnek látja az időt arra, hogy felfedje az igazságot, és őszintén válaszol a kisfiú kérdéseire.

Santa Cruz, 1953. július 10.

Charlotte

– Mi miért nem mehetünk Franciaországba Apucival? – kérdi a hálószobába beszaladó Sam, majd felszökken mellém az ágyra. Legszívesebben a karomba zárnám, és el sem engedném az idők végezetéig. Mintha ismét berontott volna a mi kis életünkbe a nagyvilág, a maga minden rútságával együtt… Érzem, hogy ezúttal már nem fogom tudni megvédeni Samet.

– Sam, apádnak azért kellett elmennie, hogy segítsen a rendőröknek egy nyomozásban – mondom, és megsimogatom selymes haját. – És Franciaországba sem vakációzni megy.

Sam lebiggyeszti a száját.

– De én szerettem volna kempingezni Franciaországban!

– Tudom. Egyszer talán fogsz is.

Sam föláll, elhúzza a függönyt, és kinéz az ablakon.

– Anyu, miért van itt az a zsaru?

– Vigyáz ránk.

– Miért? – fordul hátra homlokráncolva Sam. – Miért kell ránk vigyázni?

Borzongás fut végig a tarkómon. Ugyan mit felelhetnék?

– Csak a biztonság kedvéért – mondom.

– Miért, mi bajunk lehet?

– Például jöhet a mumus. Na gyere, ideje lefeküdni!

– De ki az a mumus?