Asszonyom! Az írásával olyan intim területre tévedt, ami nem tűri a publicitást. Azt is írhatnám, szégyellhetné magát! Ezek a dolgok csakis két emberre tartoznak. Miért gondolja, hogy bármi köze van egy házaspár szexuális életéhez…?! Ötvenéves budapesti férfi

Kedves Újságírónő! Kár, hogy befejezte a Szex a házasságban című sorozatát. Mert ezekről a dolgokról ritkán írnak úgy, hogy tanulságosak legyenek. Pedig kellene, mert nagy a tudatlanság, az önismeret és a másik ismeretének a hiánya ezen a téren. Viccelni még tudunk a hálószoba dolgairól, de ez – igazolja a sok tönkrement házasság – édeskevés. Hatvanéves vidéki férfi

Hát most szégyenkezzem vagy folytassam… Bevallom, aziránt, hogy Önök hogyan fogadják majd ezeket az írásokat – voltak félelmeim. De hát egyetlen levelet kivéve, nem bántott senki. Augusztusban jelent meg három folytatásban a Szex a házasságban, s utána nagyon sok levél érkezett. Érdekes, magam is meglepődtem, nagyobbrészt férfiak írtak. De nők is szép számmal. A sorozatot tehát nem is én, hanem Önök folytatják. A levelekből idézek, s közbe-közbe talán elmondom, amit gondolok. S nem azért, Kedves ötvenéves budapesti férfi, mintha azt gondolnám, hogy „bármi közöm is van egy ismeretlen házaspár szexuális életéhez”. Talán elkerülte a figyelmét, hogy egy-egy történet kapcsán, magán a sztorin túl nem az intimpistáskodás, hanem a feltehető kérdések, az eset „anatómiája” érdekes. A feketén és a fehéren kívül a színek ezernyi árnyalata. Az igen-en és a nem-en túl, a talán-ok világa. Mert az érzelmek és az érzékek birodalma hol szövevényes, kacskaringós kitérőkkel át- meg átszőtt birodalom, hol meg áttetsző és átlátható, mint a hegyi kristály.