Kedves Húgom!

Lám, milyen rendhagyó az idei időjárás. Tavasszal még az volt a gondunk, hogy elhúzódott a tél és április közepén is alig lehetett a munkáikat megkezdeni. A meleg tavasz és a nagyon forró nyár bepótolta a mulasztást; csak az aszály ne lett volna! Mert a csapadék hiánya miatt sok kár keletkezett a szántóföldeken és a kertekben is. Most meg azzal ijesztget bennünket a meteorológiai előrejelzés, hogy rövid lesz az ősz és felkészülhetünk arra, hogy korán beáll a zord idő. Mindenesetre igyekszünk mielőbb elvégezni az őszi munkákat és maradéktalanul betakarítani mindent, ami megtermett.

A minap szüreteltem le a Diel-vajkörtét a fáról és még munka közben gondoltam arra, hogy megírom Neked a körtetermesztéssel kapcsolatos tapasztalataimat. Mert ez a rendkívül finom ízű, zamatú, kívánatos külsejű gyümölcs nagyobb megbecsülést érdemelne.

A körte kényes gyümölcs,

a fája csak ott fejlődik szépen, ahol a talaj elég mélyrétegű, tápanyaggal jól el van látva és elegendő a víz is számára. Igaz viszont, hogy az ország minden vidékén, még a szikes talajokon is megél. Nyáron — főként a nagy gyümölcsű téli körtéket — föltétlenül rendszeresen öntözni kell, már csak azért is, hogy a gyümölcsök növekedésével egyidejűleg a következő évi termést rejtegető termőrügyek is kifejlődhessenek.

A körtefákat rendszeresen kell metszeni és a gyümölcseiket meg kell ritkítani, ha szép körtéket kívánunk — és ki ne szeretne — szüretelni.