„A munka értéke attól függ, hogy mennyi önálló döntés kell az elvégzéséhez. Egy ebéd elkészítése döntések sorozatából áll… Egy háziasszony a fakanál mellett jóval intellektuálisabb munkát végez, mint egy olyan vállalati jogász, aki hosszú évek óta automatikusan intézi ugyanazt a pertípust.” Czakó Gábor, Magyar Nők Lapja 1990/44.
Annak ellenére, hogy a tőlem telhető legelszántabb lelkiismeretességgel igyekszem a gyerekeimről gondoskodni, férfiasán bevallom, hogy nem fog el az alkotás öröme, nem érzek emelkedett elragadtatást, mikor vasárnap délelőtt én lehetek a kapitány a lábosok tengerében. Helyette ragyogóan elmúlatnám az időt kezemben egy jó regénnyel heverészve… Az előző számunkban megszólaló családanyák sem ecsetelték egyöntetű elragadtatással a „tűzhely és a hűtőszekrény közötti rock and rollt”.
– Hogy állunk ma a háztartással? Lélekölő robot, amit sorscsapásként kell elviselnünk, mivel nőnek születtünk? Kreatív tevékenység, mely az alkotás örömét is megadja számunkra? – kérdezem dr. Koncz Katalintól, a Közgazdasági Egyetem docensétől, aki kandidátusi értekezésében a nők helyzetét elemezte.
– Mindkettő és egyik sem. Ha egy dolgozó nő a napi nyolc és fél órai munka után egy-másfél órát utazik tömött buszon, villamoson, a közértben felbosszantja magát az árakon, a hiánycikkeken, a holtfáradt eladók modorán, utána cipekedik egy sort, majd hazaérve azt sem tudja hirtelenében, mihez kezdjen: főzzön, kikérdezze a leckét, megrakja a mosógépet, összekapja a lakást – akkor ROBOTOL. Ha ez mindennap ismétlődik, ha nem segít a férj, a gyerekek, a nő törvényszerűen elveszíti képességét az örömre. Sőt, személyiségében sérül! Na már most… egy észak-európai asszony napi hatórai munka után bemegy a jól felszerelt szupermarketbe, az eladók a kívánságait lesik, a félkész termékek káprázatos bőségében válogat, az árak sem keserítik. Tömött szatyrait beteszi a kocsijába, hazahajt. Otthon rend fogadja, mert a bejárónő már elvégezte a legnehezebb munkákat, ő pedig nyugodtan végighallgatja a gyerekeit, s mikor a tűzhely mellé áll, még az alkotás örömét is érezheti.
– De nálunk nem csak a dolgozó nők panaszkodnak, hanem a gyerekeiket otthon nevelő anyák is. Pedig valamivel jobbak a körülményeik, kevésbé lestrapáltak…
