„Mindent megadnék azért, hogy eljátszhassam Elizát a My Fair Ladyben” – jelentette ki Audrey Hepburn az Álom luxuskivitelben bemutatója után. Akkoriban látta a musicalt a Broadway-n, és el volt bűvölve tőle. De saját korlátaival még elvarázsolódva is tisztában volt, ezért sietve hozzátette: tudja, hogy az énekhangja nem elég jó a szerephez. Csakhogy Hollywoodot nem véletlenül hívják álomgyárnak! A producerek úgy forgatták a kártyákat, hogy nem sokkal később a sztár már Eliza Doolittle jelmezeit próbálgathatta. Igaz, a döntésben nem játszott nagy szerepet, miről álmodozik Hepburn, sokkal inkább az számított, hogy az ő jelenléte egy filmben nagyságrendekkel több bevételt hozott, mint a kiváló hanggal, ám kevéske ismertséggel rendelkező Julie Andrewsé, aki a Broadwayn vitte sikerre a darabot.
A My Fair Lady Audrey Hepburn egyik legismertebb filmje lett, még akkor is, ha csupán egyetlen dal – amikor bosszút esküszik Higgins ellen – szólal meg az ő hangján. A többit egy képzett énekesnő, Marni Nixon énekelte fel. Bár ezt a filmet Audrey pályája csúcsának remélte, szakmai fogadtatása finoman szólva is vegyes volt, a forgatás pedig megpróbáltatások sorozata. A törékeny színésznő mindig keményen dolgozott, ám ezúttal többször is elvesztette az önuralmát.
Meglökött egy fotóst, paravánnal takartatta el a stábtagokat, hűvös viszonyban maradt partnerével, Rex Harrisonnal, és ez volt az az időszak, amikor csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tartotta fenn a házasságát. Ráadásul a stúdióban tudta meg a hírt: Kennedy elnököt lelőtték. Nem sokkal azelőtt éppen ő volt az elnök születésnapi meglepetése, Washingtonba repülve személyesen énekelte el neki – ehhez elég jó volt a hangja… –, hogy Happy Birthday Mr. President.
Kislány a háborúban
Ha a soványka, állandóan éhező, apja elvesztését nehezen viselő kislánynak annak idején valaki azt mondja, magazinok címlapjáról integet, hírességekkel barátkozik, énekel az USA elnökének, és annyi pénze lesz, hogy bármit megvehet, biztosan jót nevetett volna a jóslaton. Nem is voltak ilyen vágyai. Balett- táncosnő akart lenni, és még ennél is erősebben édesanya. Már kiskamaszként lecövekelt a babakocsik mellett, gyönyörködve az apróságokban.
Ella van Heemstra holland bárónő elvált asszonyként, két kisfiú anyjaként találkozott egy vonzó, szimpatikus, a brit gyarmatokat is megjárt angol úriemberrel, Joseph Victor Anthony Rustonnal, aki később vette fel anyai nagyanyja nevét, a Hepburnt. Kislányuk Belgiumban született, de sok időt töltött Angliában is. Rajongott a bátyjaiért, ragaszkodott az édesanyjához, és amikor szülei válása után apja eltűnt az életéből, alig tudta túltenni magát a veszteségen. Közben a család anyagi helyzete megrendült, a második világháborús Hollandiában ők is a nélkülözők közé tartoztak. Audrey akkor már balettre járt, mellette tanult és dolgozott, hogy segítsen a család fenntartásában. Később bekapcsolódott az ellenállásba, de amikor évekkel később erről faggatták, azt mondta, nála jóval nagyobb hősök között tevékenykedett, ők érdemlik meg az elismerést. Egy alkalommal a németek elfogták, de egy váratlan pillanatban megszökött előlük, és napokon át egy pincében rejtőzött. Mivel nem volt mit ennie, kis híján belehalt az éhezésbe. Ez az időszak nyomot hagyott az egészségén, valószínűleg a sok vetélésben is szerepet játszottak a háborús megpróbáltatások.
…
Audrey Hepburn életéről még több dolgot megtudhattok a 2016-os Nők Lapja Tél különszámunkban.
Szöveg: Hulej Emese
Fotó: Getty Images Hungary