A gyereknevelésnél nincs szebb, de nehezebb feladat sem. Nemcsak azt kell megtanulni, hogyan tartsunk életben egy nálunk sokkal apróbb és kiszolgáltatottabb lényt, hanem azt is, hogyan neveljünk belőle boldog, önálló, sikeres, tisztességes felnőttet. De az is fontos, hogy a nagy igyekezetünkben ne fojtsuk meg szeretetünkkel a gyermekünket, aki a túlgondoskodás miatt önállótlan, lelkileg instabil felnőtté válhat. Túlóvó, vagyis helikopterszülőnek lenni azonban nemcsak a csemeténknek lehet nagy kereszt, hanem nekünk is. Szerencsére azonban vannak olyan módszerek, amik segítenek, hogy bölcsebben szeressük a gyerekeinket.

Helikopterszülők helyett legyünk tengeralattjáró szülők

Vagyis, ahelyett, hogy minden percben a gyerekünk sarkában lennénk – mintha helikopterként köröznénk felette –, hagyjunk neki teret. Ne irányítsuk minden döntését, ne óvjuk még a veszélytelenek tűnő helyzetekben is. Láthatatlanul, de maradjunk a közelében, hogy szükség esetén azért hozzánk fordulhasson.

Mit csinál a gyerek, ha nem vagyunk a közelében?

Nagyon fontos, hogy kikérdezzük az óvónőket arról, milyen szokásai vannak a gyerekünknek, ha nem vagyunk a közelében. Az óvodában egyedül köti be a cipőfűzőjét, de ha vele vagyunk, még a lábbelit is nekünk kell ráadni? Uzsonnakor megeszi a kenyér héját, velünk viszont levágatja étkezéskor? Derítsük ki, és törekedjünk rá, hogy minél önállóbb legyen!

Összegezzünk

Készítsünk egy listát minden évben arról, hogy milyen készségeket sajátított már el a lurkó. Ahogy a lista gyarapodik, úgy kapunk mi is bizonyosságot afelől, hogy nem kell semmit sem görcsösen kézben tartanunk, hiszen a gyermekünk szépen, a maga ütemében fejlődik, nincs szükség rá, hogy helyette végezzünk el bizonyos dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy a kicsinek is büszkeséget okoz, ha tudatjuk vele, mennyi mindent tud már.

Gyakoroljunk a játszótéren

Nem kell, hogy minden játszótéri kiruccanás során kisebb infarktusokat kapjunk attól tartva, hogy valami baja esik a gyereknek. Mutassuk meg neki, hogyan kell biztonságosan használni a mászókát vagy a hintát – a jó példa ezen a téren is ragadós lesz számára. Mi pedig a későbbiekben nyugodtabban élvezhetjük a közös kiruccanásokat a játszótérre.

Szánjunk időt magunkra is

Nem kell, hogy állandó készenlétben legyünk, és legfőképp, ne hagyjuk, hogy a gyerekünk minden apróságért ugrasszon minket. Nyugodtan üljünk le, és kortyolgassunk el egy csésze kávét délutánonként. Ha az apróság közben értünk kiált, és nincs semmilyen vészhelyzet, tudassuk vele, hogy miután végeztünk, megmutathatja, amit szeretne. Ha sürgős a dolog, úgyis oda fog jönni hozzánk.

Jelöljük ábrákon a feladatokat

Azzal is önállóbbá tehetjük a gyerekünket, ha ábrákkal jelöljük neki azokat a napi feladatokat, amiket segítség nélkül el tud végezni. Világosan legyenek feltüntetve az iskolába indulás előtti és utáni teendők, amiket el kell végeznie, és amikhez nincs szüksége szülői felügyeletre.

Számoljunk tízig

Mielőtt mindent hátrahagyva rohannánk gyerekünk sírását hallva, számoljunk el tízig – persze csak akkor, ha tudjuk, hogy nem lehet veszélyben. Ha valójában maga is meg tudja oldani a helyzetet, el fog hallgatni. Ha pedig nem, úgyis szólni fog majd. A cél, hogy idővel maga is megtanulja kezelni az olyan szituációkat, amikhez régen a mi segítségünket kérte.

Ritkán tépelődünk azon, hogy milyen szeretetburkot kellene formálnunk életünk szereplői köré, hogy az boldogságot okozzon mindannyiunk számára. A Nők Lapja legfrissebb, 2016/50-51. számában a szorító szeretetről olvashattok egy érdekes cikket kicsi és nagyobb gyerekekre, sőt az egész családra vetítve. A magazin az előfizetőkhöz december 13-án jut el, december 14-től pedig az újságárusoknál is elérhető lesz.

Szöveg: F.R.

Fotó: Thinkstock

Forrás: parenting.com