Látom, hogy kedves lapom népszerű rovatában eddig jórészt vonzó ifjú hölgyek vagy ifjú, energikus urak mondták el életük eddigi meghatározó hét napjának történetét, ám én hozzájuk képest annyira koros vagyok a magam 89 esztendejével, hogy nehéz lenne ezek közül mindössze hetet kiválasztani. Ezért kérném a szerkesztőséget és az olvasókat, hogy megtoldhassam még két ajándék nappal a felsorolást. Ennyi talán kijárhat korkedvezmény gyanánt!

1945. január 12. Háborús emlék

Az óvóhelyen, ahol addig 12 éves fejjel a világon semmit sem értettem abból, ami a világon történt, megjelent az első szovjet katona. Akkor egy csapára megértettem a lényeget. Felszabadultam. 

1949. május 25. A hírnév kapujában

A Színművészeti Főiskolára tizenegy embert vettek fel, és én is szívszorongva ott tolongtam a négyszáz drukkoló, reménykedő jelentkező között. Vajon azok között leszek-e, akiket felvesznek? Köztük voltam…

1951. szeptember 7. Az Opera aranykora

Négyen voltunk az Operaház első ösztöndíjasai: Melis György, Házy Erzsébet, Gáncs Edit és jómagam. Egyik aranykorát élte akkoriban a pesti Opera. Csodálatos érzés volt, hogy már főiskolásként a tagja lehettem.

1954. november 3. – 1955. december 25. Utazás a Csárdáskirálynővel

Az a kivételes megtiszteltetés ért, hogy én rendezhettem a műsorra tűzött Csárdáskirálynőt. Valóban parádés szereposztással, Honthy Hannával, Feleki Kamill-lal, Német Marikával, Rátonyi Róberttel, egetverő siker született. A csilláron is lógtak minden előadáson. Ugyanilyen sikerünk volt a moszkvai, majd a leningrádi vendégjátékunkon, sőt, mivel a szovjet kommunista párt első titkára, Hruscsov anno nem látta, az egész társulatot visszahívták Moszkvába. A tomboló sikerű előadás végén Hruscsov meghívott a páholyába. Ott mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, „malagyec”, ami magyarul körülbelül annyit jelent, hogy derék fiatalember.

A Csárdáskirálynő filmváltozata Latinovits Zoltánnal

1960. szeptember 20. Színházalapítás

Nagy fába vágva a fejszémet a Petőfi Színházban megalapítottam az első magyar musicalszínházat. A zenei vezető Petrovics Emil volt, a dramaturg pedig Ungvári Tamás. Rögtön bele is vágtunk az első hazai bemutatóba, az Egy szerelem három éjszakájába, ami azóta is a műfaj klasszikusa. Olyan nagyszerű színészek játszottak nálunk, mint Domján Edit, Sennyei Vera, Feleki Kamill, Agárdi Gábor, Bodrogi Gyula és Lorán Lenke

1962. május 10. Magyar klasszikusok

A színházból felsőbb utasításra egyik napról a másikra áthelyeztek a Magyar Televízióba. Huszonnyolc évet dolgoztam ott. Erre az időszakra esett Az ember tragédiája, a tévé zenés színházában ötven darab és Németh László műveitől a Bánk bánig több mint száz magyar klasszikus tévéjáték. No meg a Fekete város, a Rózsa Sándor, a Ki mit tud?, a Röpülj páva vagy a Karmesterverseny. Ezekre azóta is büszkén gondolok vissza. Meg arra a sok nemzetközi díjra is, amit fesztiválokon nyertünk.

1962. július 6. Megszületett a fiam

Apa lettem. Új szerepkör, új felelősség, sok öröm.

1973. augusztus 13. Szeretetben, biztonságban

Összeházasodtunk Hámori Ildikóval. Ő a harmadik és egyben az utolsó feleségem. Elmondhatatlanul sokat köszönhetek neki: szeretetet, biztonságot, egy nagyszerű lánygyereket és három csodálatos unokát.

Egy megtalált nagy szerelem − Hámori Ildikóval

2005. június 23. Tartás és szolidaritás

Drasztikus költségcsökkentések miatt lemondtam az Opera igazgatói posztjáról, amit az akkori kulturális miniszter társulati ülésen jelentett be. Ahogy kimondta a nevemet, az Opera társulata tapsban tört ki, és bár a miniszter három ízben is folytatni akarta közlendőjét, képtelen volt az egyre erősödő szolidaritás- nyilvánítás dübörgésében. Nyolc percig tartott a tapsvihar. Ez volt talán a csúcsa pályafutásomnak.

Foto: MTI/Czimbal Gyula, Friedmann Endre, Smagpix/Birton Szabolcs