Az emberi élet olyan érték, amit nem lehet pénzben kifejezni. Ha a helyzet úgy kívánja, mégis kerül rá árcédula, a költség-haszon elemzésektől az életbiztosítások kockázatszámításain át a munkaerőpiacig. Feltárjuk, hogyan alakulnak ezek az összegek, és megmutatjuk, miért nem érdemes hátat fordítani ennek a kellemetlen témának.  

Nem sokkal az után, hogy a világjárvány elérte az országot, 2020. április 14-én a Magyar Orvosi Kamara útmutatást adott ki az orvosoknak, felkészítve őket arra az esetre, ha esetleg a Covid-19 vírusos megbetegedések száma meghaladná az egészségügyi ellátórendszer kapacitását, azaz előállna az a helyzet, hogy nem marad elég ágy, lélegeztetőgép, szakember vagy egyéb erőforrás minden betegnek. Nem titkolt célja volt a kamarának ezzel az iránymutatással megkönnyíteni az egészségügyi dolgozók súlyos morális dilemmáit, amik egy ilyen helyzetben felszínre törhetnek. „Alkotmányos okokból emberéletet emberélettel összemérni nem lehet, minden ember élete, méltósága azonos értékű.” „Az emberi élet a legnagyobb érték, amitől a többi érték függ”– emlékeztet az alapelvekre a kiadvány. De mi történik, ha egy orvosnak mégis döntenie kell, két kritikus állapotú beteg közül ki kapjon kezelést. Kinek az élete fontosabb?

A kutya és a bűnöző esete

Az útmutató szerint ilyenkor az előnyök maximalizására érdemes törekedni, és azoknak kell a sorban előnyt élvezniük, akiknek a kezelések által magasabb a túlélési esélyük, illetve általánosságban és a továbbiakban is jobb a prognózisuk. Ezeket a megfontolásokat élesben eddig nem kellett bevetni, de jól példázzák, milyen könnyen kerülhetünk versenyhelyzetbe az életünket illetően. Az orvosi triázscsapatokéihoz hasonló döntéseket kell hozniuk majd az önvezető autóknak is a jövő közlekedésében. Baleseti helyzetben a szoftvernek kell döntenie arról, hogy adott esetben a gyerekeket szállító iskolabuszba csapódjon-e, vagy a járdán sétáló középkorú pár felé húzza a kormányt. Mint ahogy ezekből a példákból is látszik, az életek relatív értékeivel társadalmi szinten kénytelenek vagyunk számolni, és a sorrendek az etikai hitvallásunk szerint, helyzettől függően változnak. A Massachusettsi Műszaki Egyetem Moral Machine (Erkölcsgép – a szerk.) című kérdőíve éppen ezekre kérdezett rá az autonóm közlekedési eszközök kapcsán, és 233 országból 40 millióan töltötték ki a kérdőívet, köztük Magyarországról is. „A válaszadók többsége előnyben részesítette az emberéletet az állatokéval szemben, a több ember megmentését a kevesebbel szemben, és a gyerekek megóvását az idősebbek feláldozása árán. A válaszadók által leginkább megóvott szereplő a babakocsis járókelő, a kislány, a kisfiú és a terhes nő, majd az orvosok, sportolók és vezető beosztásúak következnek. A leginkább feláldozhatók a macskák, a bűnözők és a kutyák, ebben a sorrendben, tehát a bűnözők életét kevésbé fontosnak ítélték meg a kitöltők, mint a kutyákét. Negatív elbírálásban részesültek még a hajléktalanok, az öregek, valamint a kövér emberek” – írja a Qubit a kutatásról beszámoló cikkében. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a világban kultúránként és vallásonként változnak a preferenciák. A magyarok a felmérés szerint abba a csoportba tartoznak, akik a magas státusúakat, a fiatalokat és a nőket erősebben óvnák, míg például a muzulmán, buddhista vagy dél-ázsiai országokat tömörítő tömb nem részesíti előnyben mindezeket, viszont fontos faktornak tartja, hogy a feltételezett közlekedési helyzetben az adott járókelő a szabályoknak megfelelően haladt-e át az úton.