Anna nem akart hinni a szemének. Pedig ez tényleg ő. Ez a fiú, és itt rögtön korrigálta is magát, ez a férfi… vagy pontosabban inkább ez az alak nem lehet más, mint a Bajnok. Anna döbbenten nézte az egyetem egykori hősét. A Bajnok rettentően le volt lakva. A haja már csak a fele, súlya meg mintha a négyszerese lett volna az egykorinak. Anna érezte, ahogy a kaján káröröm elönti. Persze megint a Bajnok volt a középpontban, köré alakult a társaság. Úgy tűnik, ez az egyetlen, ami nem változott, gondolta pár perccel később Anna, mikor az ütötte meg a fülét, hogy a férfi épp magányos. A Bajnok egyedül! Na, ez durva, gondolta Anna, és a lányok jutottak eszébe, a csinosak, a népszerűek, akik egykor büszkén vonultak a Bajnok oldalán, hogy aztán pár hét múlva szétkent szemfestékkel hüppögjenek a mosdóban. Össze kell szedjed magad, hallotta Anna a házigazdát, amint a Bajnoknak magyaráz. Nem nézhetsz ki így. Ebben az állapotodban nemhogy egy nő, egy moszkitó sem fog feléd közelíteni! Ah, egykor valóban úgy dongták körbe a nők, hogy szinte hessegetnie kellett őket! Anna leste kintről a férfi szétfolyó vonásait, az alkoholtól duzzadt arcát. Iszik! Még mindig! Már huszonöt éve az asztal alá ivott mindenkit, hihetetlen volt a felvevőképessége.