Nem csak egy explicit szexuális zaklatás vagy a félreérthető utalások, a nyílt gúnyolódás és megalázás tehetik pokollá a munkát, áshatják alá a kollegiális bizalmat. Az érzelmi zsarolás, a lelki terror, a kiközösítés mind a munkahelyi bántalmazás egy formája, ahogy az is, ha egy kolléga rendszeresen ellopja más ötleteit vagy megfélemlíti munkatársát. De van egy határ, amin belül kommunikálni még nem abúzus, pedig az ártatlannak tűnő mondatok igenis toxikus légkört erdeményezhetnek, alááshatjuk velük munkatársaink önértékelését, hangulatát, akik végül saját szakmai kompetenciájukat is megkérdőjelezhetik.

Hiszen a munkatársak és az ügyfelek szavai sokáig velünk maradnak, nem csak akkor, ha azok pozitívak. A Huffpost újságírója egy-két szakértővel, vezetőfejlesztői tanácsadó cégek munkatársaival végig vett néhány mérgező frázist. Nem árt, sőt kifejezetten fontos, ha mi is figyelünk rá, hogy ne reagáljunk vagy vágjunk vissza a következő mondatokkal, különösen, ha vezető beosztásban dolgozunk!

1.„Nem azért, de” vagy „Nem akarok kötekedni, de”

Esetleg „nem akarlak megbántani, de”… Igazából ez még csak nem is rejtett üzenet, hanem színtiszta lekezelés, ami egyértelműen mutatja, hogy a beszélő nem tartja tiszteletben a másik nézőpontját. Mintha azt mondanád: „de, igenis meg akarlak bántani, nem tartom tiszteletben a véleményed.” Nyugodtan hagyd ki ezt az indokolatlan első tagmondatot, ha nem értesz egyet valakivel, hiszen nincs szükség az extra negativitásra.

2. „Nincs nekem erre időm”

A pszichológiai biztonság nagyon fontos eleme annak, hogy egy csapat összetartó legyen. A kutatók ezt olyan mentális térnek hívják, ahol az alkalmazottak szabadon beszélhetnek, ha úgy adódik, akár rossz híreket, kellemetlen dolgokat is megoszthatnak egymással, illetve segítséget is kérhetnek anélkül, hogy retorziótól tartanának. Ha a kollégáknak rendszeresen úgy reagálsz, hogy nincs időd a kérdéseikre, hogy túl elfoglalt vagy, azzal azt az érzést erősíted bennük, hogy nem számítanak számodra, nem elsődleges számodra, hogy csapatként jól funkcionáljatok. Ha valakit többször is lepattintasz, ne lepődj meg, ha meginog benned a bizalma.

3. „X arra gondolt, hogy…” 

Ha történt már veled olyan, hogy mondjuk egy megbeszélésen egy kollégád szükségét érezte annak, hogy megismételje, amit te mondtál, csak kicsit másként, akkor pontosan tudod, hogy ez mennyire frusztráló érzés. Ez a mondat biztos, hogy nem segít a produktivitásban, még akkor sem, ha ez volt a megszólaló szándéka.

Miért hoznál bárkit ilyen helyzetbe? (Fotó: Steve Hix/Somos Images/Corbis/Getty Images)

Ha valakinek ezt mondod, azzal azt az érzést erősíted benne, hogy nem képes világosan kifejezni magát, nem értik a többiek, hogy mit szeretne mondani, egy szóval alkalmatlan. Aláásod vele a másik státuszát. Ha tényleg nem világos, hogy mit akart, ne magyarázd meg helyette a saját szemszögedből, hanem inkább kérd meg, magyarázza el bővebben, hogy mire gondolt.

4. “Fiatalnak tűnsz ahhoz …” vagy „Milyen határozott vagy ahhoz képest, hogy …”

Egy ilyen megszólalással egyértelműen kifejezed, hogy nem tiszteled a másikat. Akkor szokott előfordulni, ha egy kolléga szembemegy egy másik elvárásaival és feltételezéseivel abban a kérdésben, hogy szerinte mégis hogyan kellene a másiknak megnyilvánulnia.

Egy ilyen kis odaszúrás nemcsak a másik identitása ellen irányuló mikroagresszió lehet, de akár a vezetői képességeit is megkérdőjelezheted vele.

Ezek gyakorlatilag egy kalap alá tartoznak az összes olyan megnyilatkozással, amelyek arra utalnak, hogy megkérdőjelezed a másik kompetenciáját. Egy ilyen megjegyzés, noha ártalmatlannak tűnik, elültetheti a bogarat a másik fülében, és akár saját maga is elbizonytalanodhat a képességeivel kapcsolatban. Vagy ha azt nem is,  kellemetlen érzést okozhatunk benne, hogy elhitetjük vele, hogy ez a tény akár ütőkártyául is szolgálhat ellene bizonyos esetekben.

5. „Nem úgy gondoltam!”

Természetesen előfordulhat, hogy valaki másként értelmezi szavainkat, mint amilyen szándékkal elhagyták a szánkat. De ha mindig elintézed ennyivel, amikor valaki kifejezi ellenérzését azzal kapcsolatban, amit mondtál neki, azzal egyértelműen elutasítod, hogy van a tiéden kívül is vélemény, vagy hogy másoknak joguk van másként érezni.

Légy tudatában annak, hogy szavaidnak súlya van, árthatsz velük.

Ha pedig félrement egy megjegyzés, ne utasítsd el csuklóból a másikat, és kicsinyítsd a sérelmét azzal, hogy mindemellé még sértődékenynek is titulálod, hanem inkább egyszerűen kérj elnézést, amiért rosszul sült el a mondanivalód. Legjobb persze megelőzni a kellemetlenséget, ezért mielőtt bárkinek is odaböknél valamit, gondold végig, hogy van-e egyáltalán értelme, előrébb viszi-e bármelyikőtöket a gondolat. Ha nem, akkor bizony mégiscsak kötekedésből, esetleg gonoszságból szúrtál volna oda, ennélfogva pedig valóban indokolatlan megjegyzés lett volna.

6. „Ezt még soha senki nem hozta fel” vagy „Mindent annyira a szívedre veszel…”

Ez az érvénytelenítő beszédmód főleg vezetői hiba szokott lenni, pedig egyetlen kolléga aggodalmai is fontosak, nem szabad lesöpörni őket az asztalról annyival, hogy más esetleg még mondta/nem merte mondani.

A dolog üzenete ugyanis egyértelmű: a te aggodalmaid nem számítanak annyira, mint a csapat többi tagjának aggodalmai.

Ezzel a mondattal pedig aztán további fontos beszélgetésektől foszthatod meg a csapatot, hiszen ha egyből hárítasz, szinte biztos, hogy nem lesz mersze a másiknak tovább próbálkozni, akkor sem, ha valójában nagyon is fontos dologra szerette volna felhívni a figyelmet. Éppoly ártalmas a másik érzelgősségét felhozni, mert ezzel aláaknázod az ítélőképességét. Ha mindig ez a válaszod, senki nem mer majd hozzád fordulni, és rögtön kommunikációs problémák lépnek fel, amik egyetlen csapatnak sem tesznek jót.

Mi számít bántalmazásnak?

A munkahelyi bántalmazásnak tekintélyes szakirodalma van, az European Community Shipowners’ Associations A munkahelyi zaklatás és erőszak című kiadványában oldalakon keresztül magyarul is olvashatunk a káros viselkedési formákról. A teljesség igénye nélkül ide tartozik a gúnyolódás, a szexista/rasszista/homofób viccek, sértő megjegyzések egy adott személy fizikai megjelenéséről vagy jelleméről, a rosszindulatú pletykák terjesztése, az illető követése, nyaggatása. Kimerítik a bántalmazás fogalmát a szexuális töltetű, ellenséges vagy tolakodó telefonhívások, üzenetek, e-mailek, személyes – korra, szexuális irányultságra vonatkozó – kérdések. Természetesen a zaklatás kategóriájába tartoznak a nem kívánt szexuális ajánlatok, ismételt randevúra hívások vagy fenyegetések; utalások arra, hogy szexuális szívességek előmozdíthatják az adott személy karrierjét, vagy ellenkezőleg, azok visszautasítása negatív hatással lesz a karrierre. Nem lehet felettesi privilégium a másik fixírozása, megtapogatása, játékos megpaskolása.

A zaklatás sokszor annyira nehezen felismerhető, hogy előfordul, maga az érintett sem tudja eldönteni, mi történik pontosan.

Hiszen ha valaki úgy nőtt fel, hogy verbálisan vagy fizikailag bántják, felnőttként is kevésbé érezheti, hogy hol vannak a határai, ezért sokszor fel sem ismeri, hogy zaklatták. Az biztos, hogy ha úgy érezzük, valami nincs rendben, vagy azt látjuk, hogy egy munkatársunk bántó viselkedésnek van kitéve, ne fordítsunk hátat, hanem merjük felemelni a szavunkat!

Kiemelt kép: Getty Images