A mai szülők fejében gyakran merül fel a kérdés: mikor és hogyan „leplezzék le” a Mikulás vagy épp a karácsony köré szőtt mesét? Ha a hetven-nyolcvan évesek körében kérdezősködünk, ők nem is értik, hogy mire ez a nagy izgalom, hiszen úgy vannak vele: majd megtudja az a gyerek, ha eljön az ideje. Szüleink nemzedékéről pedig még nehezebb elképzelni, hogy görcsöltek volna hasonló kérdéseken.

„A 21. századi családban azért reális ez a kérdésfelvetés, mert mire a mai gyerekekhez megérkezik a Mikulás vagy beköszönt a szenteste, már öt-tíz Télapót láttak a bevásárlóközpontokban, és lépten-nyomon feldíszített karácsonyfával találkoznak. Természetes, hogy felmerül bennük: hogyan lehetséges ez, amikor maga az ünnep számukra egyetlen, különleges nap, egyetlen különleges személlyel? − kezdi Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Nem érdemes zavarba jönni sem a vásárlás során szembejövő tucatnyi angyaltól, sem a hozzájuk kapcsolódó kérdésektől. Egyszerűen és határozottan tovább kell szőni a mesét: mert amíg a kicsi belül hinni szeretne, úgyis hinni fog. Ha lehet, ne azt feleljük, hogy ők nem igazi angyalok, inkább meséljünk úgy, mint bármikor máskor a hétköznapokban. Mondhatjuk például, hogy ők a Jézuska segédei, akik már most készülnek az ünnepre, hiszen a várakozás önmagában nagyszerű dolog.” Ragaszkodnak a hagyományokhoz A Nyárádi családban a készülődés izgalma teremti meg az igazi varázslatot. Ahogy Viktória – a kétéves Bíborka, a hároméves Bertin, a hatéves Mendel és a nyolcesztendős Kincső édesanyja – fogalmaz, náluk a karácsony az adventtel kezdődik, és elsősorban a hétköznapoknál is szorosabb családi együttlétről szól.

„Már tavaly is úgy készültem az ünnepekre, hogy a nagyok, Kincső vagy Mendel talán megsejtik a valóságot arról, ki díszíti a fát, ki teszi alá az ajándékokat. Nem így lett. Azóta rájöttem, felesleges az izgalmam: a légkör, amelyet december elejétől megteremtünk itthon, segít élővé és megőrizhetővé tenni a karácsonyi csodába vetett hitet. Akkor is, ha ez egy idő után majd nem társul már mesével” – mondja Viktória. Az anya gyermekkorából hozza a hagyományt, eszerint mindennap gyertyát gyújtanak adventben, és énekelnek, illetve az ünnephez kapcsolódó történeteket olvasnak fel családi körben. A decemberrel beköszöntő novellák mély nyomot hagynak a gyerekekben.

…

De vajon hogyan lehet segíteni az átmenetet, hogy a gyerek ne hirtelen élje meg a valóságot? Cikkünkből ez is kiderül, a folytatást keressétek a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában!

Szöveg: Széles-Horváth Anna

Fotó: Getty Images Hungary