Vasárnap hajnalban az M7-es autópályán szörnyű autóbaleset történt. Nyolcan meghaltak, nyolcan súlyosan és 40-en könnyebben megsérültek. Fizikailag. De ha a baleset lelki oldalát nézzük, akkor szakértők szerint a buszbalesetnek legalább 250 érintettje van, akiknek komoly lelki sérülést okozhat a tragédia. Vajon rajtuk ki segít? A kérdés nem költői. Minden balesetnek van lelki oldala is, erről azonban sokkal kevesebbet, sőt sok esetben semennyit sem beszélünk. Pedig van segítség, és ez a segítség nagyon fontos. Legyen szó bármilyen balesetről, és akár azokról az áldozatokról is, akik fizikailag nem is sérültek meg.

A TraumaAmbulancia Egyesület pontosan ezért jött létre. Alapítója, Krausz Csilla a saját balesete után tapasztalta meg, mennyire nagy szükség lenne ilyen segítségre. Egy égési baleset után, az intenzív osztályon hasított belé, milyen érdekes, hogy a gyógytornász jön, a teste szépen gyógyul, de a lelki folyamatokkal nem foglalkozik senki.

Intézményes rendszerben ugyanis a lélekgyógyítás nem része az egészségügyi protokollnak, mindenki a testi tünetekre koncentrál, a lelki nehézségek feldolgozása pedig az áldozatok saját feladata marad.

Ha nem mondom, nem fáj?

„Két éve volt egy nagyon súlyos balesetünk a férjemmel – meséli dr. Sárközi Alexandra, az egyesület kommunikációs vezetője. – Felszántottuk az M6-os autópályát, állítólag két emelet magasan repültünk, pörögtünk, forogtunk, majd földet érés után a saját lábunkon szálltunk ki az autóból. Akik láttak minket, szabályosan a nyakunkba borultak, és azt mondták, nem gondolták, hogy bárki is élve kiszáll abból az autóból. Kisebb zúzódásokkal megúsztuk. Az egyesületünknek van egy úgynevezett TraumaAmbulancia Estje. Ezeken az esteken én is mindig részt vettem, és bár mindig elmondtam, hogy nekem még sosem volt balesetem, ezek az események nagyon sokat adtak nekem. A baleset utáni első ilyen eseményen elhatároztam, hogy bejelentem, hogy »végre« nekem is volt balesetem, »végre« bevonódtam. Egészen addig könnyedén beszéltem erről a balesetről, büszke voltam rá, hogy túléltem. Az összejövetelen is csak ennyit szerettem volna elmondani, de amikor felálltam, váratlanul annyira elkezdtem zokogni, hogy nem is bírtam abbahagyni.”

Alexandra esete egyáltalán nem egyedi, és nagyon jól megmutatja a poszttraumás szindróma (a továbbiakban PTSD) természetét. Egy baleset után ugyanis a lelki tünetek egyáltalán nem feltétlenül azonnal jelentkeznek, sőt! Hónapokkal, vagy akár egy évvel később is megjelenhetnek, és az áldozat sokszor nem is kapcsolja össze, hogy a baleset a kiváltó ok. Ennek az is a magyarázata, hogy

a balesetek lelki következményeivel annyira keveset foglalkozunk, hogy sok esetben nincs is benne a köztudatban, hogy a PTSD létezik, és bárkivel megtörténhet.

„Felismertük, mennyire fontos, hogy egy baleset után a lelki folyamatokkal is dolgozzunk, de ami még ennél is fontosabb feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy egyáltalán létezünk. És létezik segítség azoknak, akiknek egy baleset elszenvedőjeként, vagy annak családtagjaként, szemtanújaként, sőt okozójaként sérül a lelkük – folytatja Alexandra. – Négy éve működik az egyesületünk, több szakértővel dolgozunk együtt, és sok érintett is megfordult nálunk. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy sorstársközösséget is létrehozzunk, hogy az érintettek azt érezzék, nincsenek egyedül. Sokan elmondják, akik balesetet szenvedtek, hogy nekik nem is feltétlen pszichológusra lett volna szükségük a kórházban, hanem csak valakire, aki meghallgatja őket. Valószínűleg úgy vagyunk kódolva, hogy ami rossz élmény, azt szeretnénk elnyomni, és nem emlékezni rá. Pedig épp az lenne a jó, ha beszélnénk ezekről a traumákról, mert ez segít a feldolgozásban, és ha erre van támogató közeg is, akkor a lélek nagyon jól tud gyógyulni.”

Illusztráció: Getty Images

Hány lelki áldozata van egy balesetnek?

Évente Magyarországon kb. 50 ezer baleset történik, ezek főleg közlekedési, háztartási és munkahelyi balesetek. Az áldozatokat, ahogyan a cikk elején is írtam, a testi sérülések osztályozásával könnyű számon tartani. A lélek persze ennél sokkal bonyolultabb, az azonban nagyjából a valóságnak megfelelő szám, hogy egy balesetnek ötször annyi lelki sérültje lehet, mint ahány testi sérültje van.

„Egy balesetnek nagyon nagy a hatósugara. Egyrészt mindenki érintett, aki ott van a baleset helyszínén, és ez vonatkozik a tűzoltókra, a mentőkre, és bárkire, aki részt vesz a mentésben. De a távolabbi részben ott vannak a családtagok, az áldozatok közvetlen környezete, akik ott toporognak, amikor a sérült hazatér, és tanácstalanok, mit kezdjenek a helyzettel.

A PTSD őket is érintheti – mondja Alexandra. – A poszttraumás szindróma persze nem mindenkinél jelentkezik, sokan vannak, akik átélnek egy balesetet, és nem lesz ilyen tünetük, de a statisztikák szerint a balesetek túlélőinek 10-45%-a nem tud lelki sérülés nélkül túllépni a történteken.”

A tünetek – ahogyan már korábban is írtuk – a legtöbb esetben hónapokkal a baleset után jelentkeznek. Nagyon gyakoriak az emlékbetörések, ezek sokszor napközben történnek. Jellemző a hangulatváltozás, extrém esetben az elszigetelődés, a rossz álmok (az ember újra és újra átéli a balesetet álmában) és az agresszív viselkedés. A feldolgozatlan trauma függőségekhez is vezethet, például altatók, nyugtatók szedéséhez, alkoholhoz vagy akár drogokhoz is. Ezek mind megelőzhetők, ha az érintettek kellő támogatásra lelnek.

„Sokan mesélik, akik hozzánk fordulnak, hogy a baráti kör milyen furcsán reagált a balesetükre – folytatja Alexandra. – Többen számolnak be arról, hogy azokkal a barátaikkal, akik ott voltak a balesetnél, megszakadt a kapcsolat. Nagyon gyakori, hogy ha egy balesetben többen benne vannak, azok, akik sérülés nélkül túlélik, eltűnnek a sérült életéből. Ez komoly lelki nyomásra utal, amit a barátok nem tudnak kezelni.

Sérülés nélkül ott lenni egy balesetben is lehet trauma, és ennek a feldolgozására mindenkinek szüksége van. A segítségkérés sosem késő.

Egyre többen találnak meg bennünket, sőt olyan önkéntesünk is van, aki baleset okozója volt, és meglehetősen viszontagságos utat járt be a lelki feldolgozás során. Csak jóval a baleset után fordult szakemberhez és talált meg minket, ami a lelkiismereti munkában és a lelki feldolgozásban sokat segít neki. Minden hónap utolsó keddjén rendezzük meg a korábban már általam is emlegetett TraumaAmbulancia Estet, ami egy sorstársközösségi program. Jönnek a hallgatóság soraiba olyan vendégek is, akik balesetet szenvedtek, és kiderül, hogy már egy éve nézegetik a Facebookon az oldalunkat, vagy olvasgatják a blogot, esetleg tagjai zárt Facebook-csoportuknak, de eddig nem mertek eljönni. Vagy eljön valaki, 2-3 alkalommal csak hallgat, majd amikor végre veszi a bátorságot, hogy beszéljen a balesetéről, eltörik a mécses, és kiszakad belőle a felgyülemlett feszültség. Ezekben a helyzetekben nagyon sokat segít a támogató közeg.”

Egy ideális világban

Szakértőnk szerint a lelki gyógyulás nem elhatározás kérdése. Szerinte már az is nagy előrelépés lenne, ha az emberek tisztában lennének azzal, hogy a baleseteknek van lelki oldala is. Nagyon jó lenne, ha a segítségnyújtás intézményesített formában is működne, és a traumatológia osztályokon, a baleseti sebészeteken a balesetek áldozatai azonnal kapnának tájékoztatást arról is, hogy lelki szempontból mi várhat rájuk.

„A lelki szemeink előtt egy olyan TraumaAmbulancia lebeg, ahova anyagi helyzetétől függetlenül minden érintett besétálhat, és maga választhatja ki, hogy sorstársközösségben szeretné feldolgozni a traumáját, vagy terápiában, vagy pszichiáter segítségével – összegzi Alexandra. – Mindig javasoljuk, hogy az érdeklődők először nézelődjenek a blogunkon, ahol az elmúlt években rengeteg hasznos írás halmozódott fel, amelyek alapján könnyebb tisztán látnia az érintetteknek. Első lépésnek ez ideális. És ha az első lépés megvan, onnantól már minden könnyebb.”

Kiemelt kép: Getty Images