Sokan vélik úgy: csupán kereskedelmi célokat szolgálnak az advent idején kidekorált boltok és a gazdagon feldíszített vásárok, ahol szeretteinknek szóló „meglepetés-ajándékainkat” igyekszünk megvenni a karácsonyfa alá. Bár modern világunk kiszakított bennünket a régi, tradicionális ceremóniákból, mégis az advent, azaz a várakozás fénye ragyogja be ezeket a napokat. Hiszen maga az „advent” szó jelentése is érkezés: a latin „Adventus Domini” kifejezésből származik, ami az Úr eljövetelét ígéri.

Jézus fénye

A karácsony várásának, az ünnepi előkészületeknek az időszaka ez, amelyet a tours-i zsinat vezetett be 567-ben, és amely a hagyományok szerint a november 30-ai András-naphoz legközelebb eső vasárnappal kezdődik. Az advent eljövetelét egykoron az éjféli harangszó jelezte, ekkor indult az egyházi év is. Az advent hetei alatt a vallásos emberek a Mária tiszteletére elmondott – „aranyos” vagy „angyali” jelzővel illetett – hajnali misére, úgynevezett rorátéra jártak, és szigorúan böjtöltek. Más, máig élő szokások is voltak: mind a mai napig szinte minden keresztény országban készítenek adventi koszorút, amelynek négy gyertyáját az adventi hetek négy vasárnapján kell meggyújtani. Úgy tartják, a gyertya lángja Jézus fénye. A fehér gyertyák a tisztaságot szimbolizálják, a lilák a bűnbánatra figyelmeztetnek, a harmadik, az „örömvasárnap” liturgikus színe a rózsaszín, amellyel az Úr eljövetelének közelségét ünneplik, a koszorút díszítő vörös és arany szalagok pedig magát az életet szimbolizálják. A legenda szerint az adventi koszorúk ősét 1839-ben Johann H. Wichem német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkerékre 23 gyertyát helyezett el, és mindennap meggyújtott egyet. A lángok száma a növekvő fényt, az éltető világosságot jelenti, amely a sötétség uralma után mindnyájunk szívét beragyogja.

…

A cikk folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2016/6. számát!

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Thinkstock